2016. december 7., szerda

Rick Riordan: A szörnyek tengere (Percy Jackson és az Olimposziak #2)


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Percy Jackson hetedik éve az iskolában meglehetősen unalmasan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába. Ám amikor az ártatlan labdázgatás élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam. kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csak rossz hírekkel szolgálhat: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük. A villámtolvaj lendületes, humoros és rendkívül népszerű folytatásában Percynek és a barátainak át kell szelniük a Szörnyek Tengerét, hogy megmentsék a táborukat. De Percynek mindezek előtt még szembesülnie kell egy a származását érintő titokkal: rá vár a feladat, hogy eldöntse, áldás-e, avagy átok Poszeidón fiának lenni.

Egy szörnyen jó utazás egy szörnyes helyre.

Nem szúrom el ezt az utolsó napot. Nem is sejtettem mekkorát tévedek. Mint mindig!

A könyv alapja Thália fája. Thália Zeusz lánya volt, és mint a Nagy Triász leszármazottja minden szörnyet "magához vonzott." A lány találkozott Luke-kal és Annabeth-szel, akikkel együtt küzdött az életben maradásért. A Táborból egy szatírt küldtek utánuk, hogy eljussanak a biztonságba, ami azonban nem sikerült, Thália feláldozta magát társaiért.

A lányt apja fenyőfává változtatta, ami a Tábor határát védte ezután. Azonban valaki megmérgezte Thália fáját, így a határ elkezdett gyengülni. Szörnyek támadják meg a Tábort. Amikor Percy Annabeth-szel és Tysonnal az oldalán eljut a Táborba, azonnal harcolni kényszerül, hiszen éppen bronzbikák támadják meg a félvérek otthonát.

- Azmiaz? - kérdezte.
- A Pegazusok, avagy a szárnyas lovak istállói.
- Azmiaz?
- Ööö, az a vécé.
- Azmiaz?
- A táborlakók bungalói. (...)


A könyv Percy álmával kezdődik, amiben legjobb barátja, Grover egy úgynevezett együtt-érző kapcsolatot hozott létre kettejük között, aminek segítségével tud beszélni Percy-vel. A fiú később Annabeth segítségével fejti meg az álmát: Grover megtalálta a megoldást Thália fájának a betegségére, ami az Aranygyapjú, amivel megmenthetik a Tábort.

Kheirónt elküldik, a helyére pedig Thantalosz érkezik, aki nem engedi el sem Percy-t, sem Annabeth-t a Gyapjú felkutatására irányuló küldetésre, hanem Clarisse-t választja ki. Azonban a két barát ezt nem tudja elfogadni, így Tsyonnal az oldalukon, valamint Hermész segítségével és ajándékaival megszöknek, hogy segíthessenek Grovernek.

- Nocsak, egy póni!
- Már megbocsáss! - nézett ránk Kherión kissé sértetten. (...)
- Póni? (...)
- Kedves küklopszom! Hát nem látod, hogy kentaur vagyok? (...)
- Pónika, ne menj el!

És itt kezdődnek a kalandok. Új szörnyek, új helyszínek, egy teljesen új történetszál, újonnan megjelenő istenek - szinte minden új és meglepő, a régi, ismerős dolgokból kevés maradt meg, hiszen még a Tábor is új formát ölt. A régi szereplőink viszont azok maradtak, akiket megismertünk az előző könyvben: Percy, aki még mindig hihetetlenül vicces, hűséges és bátor. Annabeth, aki ugyanolyan okos, erős és egyedi. Grover, aki még mindig egy kicsit szerencsétlen, határozatlan, ugyanakkor csuda jó szívvel van megáldva, és egyszerűen nem lehet nem szeretni.

Aztán pedig ott van Tyson, aki új szereplő, és én személy szerint nem tudtam nem megkedvelni, hiszen annyira aranyos volt, és nagyon örülök, hogy az író megalkotta az ő karakterét.

Másszor meg Annabeth csúszott meg egy mohafolton. Szerencséjére a talpa megakadt valamiben, ami megakadályozta a továbbcsúszást. Szerencsétlenségemre az a valami az én arcom volt.

A könyv hangulata ismét csodálatosra sikeredett (a szörnyek ellenére is) és hihetetlen. Van egy olyan egyedi atmoszférája, ami miatt szívesen visszatérek a történet világába bármikor, függetlenül attól, hogy mikor olvastam azt először vagy éppen a legutóbbi alkalommal.

Még mindig emlékszem, hogy az első megjelenése után tűkön ülve vártam a folytatást, és amikor az megjelent, az első lehetőségnél el is olvastam. Most is valami hasonló a helyzet, ugyanúgy egy Rick Riordan-könyv, csak másik: per pillanat a Hádész háza ilyen, amit szintén nagyon várok. Ezt a könyvet pedig ajánlom azoknak, akiknek A villámtolvaj is tetszett. :)

Reménytelen eset vagy, Percy!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése