Joss Stirling: Angel (Lélektársak 5.)


Eredeti cím: Angel Dares
Sorozat: Lélektársak
Fordító: Halmai Gergely
Kiadó: Manó Könyvek
Oldalszám: 272 oldal
Kötéstípus: puha kötés
Ár: 2990,-
ISBN: 9789634033486
Moly, Goodreads

Fülszöveg:
Angel lobbanékony természetű. Nehezére esik palástolni azt a képességét, amellyel uralni tudja a vizet. Ám ahogy összetalálkozik a borongós, de jóképű Marcusszal egy nyári fesztiválon, ahol mindketten fellépnek, úgy érzi, mintha a hullámok őt is elsodornák: a fiú énekétől az ő lelke is dalra fakad. Kölcsönös vonzalmuk feltartóztathatatlanul tör előre, akár a dagály; ám Marcus bizalmatlansága Angel adottságával szemben még erősebbnek bizonyul. Hogy maradhatnak együtt, ha Marcus képtelen elfogadni Angel valódi énjét, és mit jelenthet ez kettejüknek? És ahogy a hurok egyre jobban szorul a savant közösség körül, legfőbb ideje eldönteni, hogy ki melyik oldalon áll. A nagysikerű Lélektársak-sorozat savantjainak szövevényes története ezzel az izgalmakkal és humorral átszőtt regénnyel folytatódik.

Véleményem:
Hiába van már lassan két hónapja, hogy olvastam, még mindig elég tisztán emlékszek (szinte) mindenre. Mint ahogy az eddigi összes Lélektársak regény, ez is nagyon tetszett.

A történet az most is olyan jó volt, mint eddig, túl sok újdonság nem volt benne. Nagyobb horderejű esemény, a főszereplő találkozik a lélektársával, de az kételkedik, nem hisz ebben, előkerül egy gonosz, aki a főszereplőt bajba sodorja, aztán happy end. Bár ez a zenei fesztiválos ötlet nagyon tetszett (pláne úgy, hogy idén én is megyek az első fesztiválomra :3 ). Imádok zenét hallgatni és bulizni a barátaimmal, szerencsére ebből a könyvben sem volt hiány. A másik dolog aminek örültem (még ha nem is éppen örömteli dolog), hogy képet kaptunk most már a savantok nemzetközi helyzetéről is. Állandó támadások érik őket, minden egyes lépésükre oda kell figyelniük, nehogy napvilágra kerüljön a titkuk. Az utóbbi két részben egyre jobban kézzel fogható ez a fenyegetés. Ezért vagyok már nagyon kíváncsi a befejező kötetre.

Nagyon megszerettem a szereplőket is, szerintem ebben a részben volt eddig a legjobb szereplőgárda (igaz a Benedict-fiúkat senki sem múlhatja felül). Angel nálam abszolút befutó volt. Pörgős, dinamikus, kissé szelekótya csajszi, aki azért oda-oda mondogat ha szükséges. Imádja a barátait, bármit megtesz értük ha szükséges. A barátaival alapított egy bandát, ők fellépők ezen a fesztiválon. Nagyon jól tud hegedülni, plusz éneklésben is egész jó.  És nem mellesleg eszméletlen jó párost alkotnak Marcusszal.
És ha már szóba került ez a drága virágszál..............Marcus. Jóóóóóó párszor alaposan feldühített. Az elején még tényleg nagyon rendesen viselkedett Angellel, a csipkelődésük is vicces volt, jókat nevettem rajta olvasás közben. Aztán mikor megtudta, hogy a lánynak különleges képessége van, úgy kezelte őt mintha a "villám és a halál istentelen ivadéka" lenne (HTTYD - Fogatlan, ha valaki véletlen nem ismerné), mintha valami pokolfajzat lenne. Hozzá sem szólt, messziről kerülte, nem nagyon akarta elfogadni, hogy létezik ilyesmi. Nagy szerencséjére a végére mindezt elfogadta, hogy nem csak Angelnek, de neki is van képessége.
Willt nem nagyon szeretném ecsetelni. Benedict fiú, ez szerintem mindent elmond. Szerencsére megtalálta a lélektársát, úgy hogy már csak egy ember maradt a 7 srác közül (igen, Victor :D).
Kurt az akit még nagyon megkedveltem, rendes volt tőle, hogy így felkarolta Marcusékat, plusz segített kiszabadítani Angelt is. Egy nagyon pozitív karaktert ismertem meg benne.

Összességében ugyanazt mondhatom most is, mint az összes többi résznél: nagyon tetszett, nagy kedvenc lett és alig várom a folytatást (amit napokon belül el is kezdek, mert múlt héten hozta is a futár bácsi szerencsére :D )

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dan Wells: Csak a holttesteden át (John Cleaver 5.) + Novella

Rick Riordan: Hádész háza (Az Olimposz hősei 4.)

Rick Riordan: Athéné jele (Az Olimposz hősei 3.) (Évi)