2017. július 6., csütörtök

Naomi Novik: Rengeteg

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.

Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.

Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

„A Rengetegben minden megvan, amit Novik írásaiban szeretek, és ráadásnak némi óvilági mágia és a sötét tündérmesék zamata.” Patrick Rothfuss, A szél neve szerzője

„Vad, pezsdítő és mélyen, sötéten mágikus. Azonnal a klasszikusok közt a helye.” Lev Grossman, A varázslók szerzője



Készen állsz arra, hogy megismerd az ismeretlent?

Miután bemutattam kreativitásom végtelen mélységét, mesélek egy kicsit arról, pontosan hogyan ismerkedtem meg a könyvvel. Az egész ott kezdődött, hogy Anna megvette a tavalyi Könyvfesztiválon, ahová akkor sikerült eljutnunk először. Ezelőtt semmit sem hallottam erről a könyvről, de amikor Anna odaadta, hogy elolvashassam, nem haboztam. Ő úgy gondolta, hogy tetszeni fog. Hát, nem tévedett.

A mi sárkányunk nem falja fel az elrabolt lányokat, akármit is mondjanak róla a völgyön kívül.

Ennek pedig annyi az oka, hogy a könyv egyszerűen mesés volt. Az elején az írónő szépen lassan építette fel a történetet, ami miatt tényleg könnyebben megérthettünk mindent, és szerencsénkre az első fejezetek sem voltak unalmasak. Ahogy a végjáték sem.

Nem tudtam volna elképzelni egy ilyen könyvet. Egyedi, magával ragadó, szép, egyszerű, ugyanakkor szövevényes. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen könyvet találok valaha is, ilyet nem olvastam sokat.

A történet a szláv kultúrára épít leginkább. Sajnos nem ismerem ezeket a mítoszokat és történeteket annyira, de ez sem akadályozott meg az olvasásban, hiszen nem ez volt a legfőbb elem. Épített rá, de nem kebelezte be azt.

A Sárkány nem hasonlított egyetlen falubéli férfihoz sem. (...) Ha csak az utcán pillantom meg, egyszerű fiatalembernek gondoltam volna, nálam alig idősebbnek, sőt talán még rá is mosolyogtam volna az ünnepi asztal fölött, hátha felkér táncolni.

A könyv története végtelenül egyedi: az első oldalakon megismerkedünk Agnyeskával, aki a völgyben található falvak egyikében nőtt fel, és világéletében itt élt. A legjobb barátnője, Kasja egy csinos lány, akiről mindenki azt feltételezi, hogy a "sárkány következő áldozata lesz".


Ez egy nagyon fontos "helyi dolog": a sárkány nem rabolja el a lányokat.  Időnként magával visz egyet. A lányok a toronyba kerülnek, ahol kitanítja őket. 11 évvel később elegáns, előkelő lányok térnek vissza, akik el is hagyják falujukat. Távolságtartóak lesznek, akik nem tudnak újra beilleszkedni a falu életébe.

Az újabb kiválasztás időpontja vészesen közeleg, Agnyeska és Kasja pont olyan idősek, hogy a sárkány kiválaszthassa őket. Vigyázat, klisé! Mindenki azt hiszi, hogy Kasja lesz. Azonban a Sárkány - Agnyeska számára érthetetlen módon - nem Kasját választja, hanem Agnyeskát.

-Micsoda páratlan tehetséged van a bajkeveréshez!

A mágus magával viszi a lányt a Tornyába, ahol elkezdi kitanítani. A lány kezdetben retteg a férfitől, aki valójában nem akarja őt bántani.A Sárkány igazság szerint csak ki akarja tanítani. Boszorkánynak.

Igen, a történet egy kicsit kusza, de a könyvben is szépen sorjában nagyjából eddig jutunk el. A karakterek élik az életüket, foglalkoztatják őket a problémáik, harcolnak az ellenséggel, próbálják legyőzni, ami néha sikerül, néha pedig közel sem.

Az ellenségről annyit, hogy pontosan olyan, amilyen illik a könyvbe. Egyszerre hihetetlen és hihető, valóságos és mesebeli. Olyan kontrasztot képvisel egyszerre, hogy az egyszerűen lenyűgöző.

(...) boldog voltam, hogy valamiképpen sikerült belerondítanom a varázslatába.

Valójában az egész ilyen: folyamatosan változott a véleményem a szereplőkről, a történetről, a karakterek közötti kapcsolatokról. Egyetlen egy dolog nem volt sosem kétséges: hogy egyszerűen imádom a könyvet. Ebben sosem kételkedtem pontosan azért, mert a többi pontban igen.

Ezért sem kérdés az, hogy ajánlom-e a könyvet: ajánlom. Meleg szívvel. Ez az a könyv, ami egy próbát mindenképpen megér. Mindenkitől. Ha pedig gyerekként imádtad a meséket, akkor ezt egyszer biztosan el kell olvasnod!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése