Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye (Tripiconi sztori 1.)


Sorozat: Tripiconi sztori
Kiadó: Mogul Kiadó
Oldalszám: 485 oldal
Kötéstípus: puha kötés
Ár: ???
ISBN: ???
Moly

Fülszöveg:
Van ​egy hely, amelyet soha nem fogunk megtalálni a térképen, hiába keressük: ez Tripicon, egy szigetállam az Észak-Atlanti-óceán kellős közepén. A valaha szebb napokat látott, ám most már csak vegetáló birodalomban az uralkodó Ponti-hercegség teljesen modern, de mindentől elzárt életét éli. 
Egy augusztusi szombat délelőttön az unatkozó koronaherceg, Matteo még nem is sejti, hogy aznap délután kezdődik csak el a Tripiconi sztori hihetetlen története: az első, Az amulett rejtélye című részben, egy hét leforgása alatt teljesen a feje tetejére áll a világ. Az oka egy titokzatos, „tengertörött” idegen fiú, akit félholt állapotban, egy különös nyakékkel együtt, a parton talál meg Arabella kishercegnő, Matteo unokatestvére. 
Innentől kezdve nincs megállás: a pörgő lendületű, fiatalos humorral átszőtt, ismeretanyagban és párbeszédekben gazdag, érzelmes kalandfolyamban sok kérdés és kétely merül fel. 
Vajon ki lehet ez a srác, és mit akarhat Tripiconban? Mi az a türkizkék fényű kristály, melyet a nyakában hord? És mi történik akkor, ha ellopják tőle? Vajon megtalálják-e a kérdésekre a választ, amikor szorít az idő? 
Keresd a többi részt is, és olvasd el, hogy megtudj mindent!

Voltam olyan szerencsés, hogy az írónő megkeresett engem, és még kiadás előtt elolvashattam ezt a csodálatos könyvet. :) Ezúton is nagyon hálás vagyok érte, és alig várom már a folytatást! :)

Véleményem:
Daniel

Hát meg kell mondjam az elején kissé szkeptikus voltam a könyvvel kapcsolatban. A magyar szerzős könyvekbe mindig kicsit félve kezdek bele. Nem tudom ez miért alakult ki bennem, de sajnos így van. Bár volt már rá jó pár példa mikor rám cáfoltak, pl. Helena Silence, Kemese Fanni, Vivien Holloway és még sorolhatnám, és hála istennek a mostani írónő esetében sem volt másként. Mert megmondom őszintén, nagyon tetszett a könyv.

A történetünk Tripiconban játszódik, egy kis szigetállamban az Észak-Atlanti-óceán közepén. Itt él a Ponti uralkodói család, akiknek bepillanthatunk mindennapi életükbe.
Itt volt az, hogy amikor elolvastam az első 20-30 oldalt, nem váltott ki belőlem semmilyen reakció. Aztán még tovább olvastam, és megjelent A fiú, aki elvileg fenekestül felforgatja az életüket. Az elején ezt még túlzás kijelenti, mert amíg kórházba volt semmi eget rengetően nagy dolog nem történt. Hercegék élték az életüket, a fiúka meg csicsikált (Csirkejózsika :'D) a kórházba. Na de amikor a mi drága Danielünk (vagyis A fiú) elkerült a Ponti családhoz, az életük gyökeresen megváltozott. Innentől vált letehetetlenné a könyv, szó szerint. Én is tipikusan az a fajta ember vagyok, hogy "na még egy fejezetet, úúúúú van még egy kis időm, akkor még egy belefér" és így szépen lassan telik az idő, de a dolgommal nem haladok. :D (Nem mintha bánnám. Egy jó könyvért bármit. :D ) Ennél a műnél is így voltam, csak olvastam, olvastam és olvastam, egymást követték az oldalak, és csak arra lettem figyelmes, hogy már 200. oldalon vagyok, aztán 250-nél, 350-nél, és így meneteltem a vége felé. Nagyon tetszett, hogy nem egyszerre zúdít mindent a nyakunkba az írónő, hanem szépen lassan adagolja az információkat. Mindig megtudunk valami aprócska dolgot, a kirakós egy újabb darabját, de sose annyit, hogy előre kiszámítható legyen a vége. Ez az, amit a legtöbb ilyen kicsit kutatós könyvben nem szeretek. Végig homály az egész, azt sem tudod, ki mit csinál, hol van, aztán végén mindent a nyakadba zúdít, hogy aztán azt sem tudod fiú vagy vagy lány. Annyira örülök, és annyira hálás vagyok, hogy itt nem így volt. Ez (amit az írónő alkalmazott) szerintem rendkívül jó módszer, mert az utolsó sorig fenntartja a figyelmet, az izgalmat. Még az utolsó pár oldalon mozgattatja az agytekervényeket, hogy akkor végül is mi történik. Egyszerűen imádtam.
Arabella

Most kicsit beszéljünk a szereplőkről.
Kezdem a mi drága főszereplőnkkel, akivel az egész őrület kezdődött, vagyis Daniellel. "Mogyoróbarna hajú, világos bőrű, türkizkék szemű, szépen ívelt orrú, hatszögletű arcvonalú, formás járomcsontú, korához mérten átlagos magasságú, vékony, de izmos fiatalember. Europid, északi-alpi komplexiójú. „Srác”." - idézet a könyvből (477. oldal). A leírás tökéletes, még annyit tennék hozzá, hogy kb. 17 éves lehet itt a történetben. Hát én tőle aranyosabb amnéziás sráccal még nem találkoztam. Nem elég, hogy jól néz ki ( a sötét haj-világos szem párosítás a kedvencem), még ez mellé rendkívül okos és nagyon gyorsan tanul (a fotografikus memóriáját néha kölcsön kérném egy-egy zh előtt :D ). És annyi sok cukiságot tud mondani, főleg Arabellának. De erről ennyit, mert képes lennék spoilerezni, amit viszont nem szeretnék. :D
A másik szereplő, akiről mindenképpen szeretnék kicsit bővebben írni, az Arabella. Ő egy "Szőkésbarna hajú, világos bőrű, kék szemű, fitos orrú, kerekded arcú, átlagos magasságú és alkatú lány. „Tini”." - idézet (476. oldal). Most 15 éves, ezért nagyon kirekesztettnek érzi magát. Matteotól és Daniellától idősebb, Susannától viszont fiatalabb, ezért örült amikor egy kb. vele egykorú érkezett a palotába. Okos lány, talpraesett, és ki tud állni magáért, ezt bizonyította többször is. Hangot ad a véleményének ha kell. Ő az egyik kedvenc szereplőm.
A másik kedvencem Daniella. Még egy ilyen forma kiscsaj nincs a földön. :D Ő a legfiatalabb Ponti csemete, bár nem szereti ha kicsiként kezelik, és ezt emlegeti is amikor szükséges. Kissé türelmetlen, de ez betudható annak, hogy még csak 9 éves. Viszont korához képest nagyon okos, és igen bölcs is tud lenni, ha a helyzet úgy adódik. A beszólásait imádtam a legjobban. :D
Rajtuk kívül még ott van Matteo, Beatrice, Silvio, Larissa, Susanna, Chandler, Ludovica és Gregoria, akiket nagyon szerettem. Itt nem nagyon volt olyan szereplő, akit ne szerettem volna. Mindenkiben volt valami plusz, amitől még szerethetőbbé, még kellemesebb karakterré váltak. :)

Összességében azt mondhatom, hogy fantasztikus könyv. Imádtam a szereplőket, a történetet, az írónő humorát különösen. :D Nagyon boldog és hálás vagyok, hogy megismerkedhettem a Ponti családdal és Daniellel, és kíváncsian várom további kalandjaikat. :)
Kötelező olvasmány mindenkinek! :)

(Egyik) Kedvenc idézet:
"A kórháziak tanácstalanul álltak a terem közepén, mert volt egy idegileg összeomlott látogatójuk, aki pár perccel azelőtt, harcművészeket megszégyenítő rúgással késztetett meghátrálásra egy felnőtt férfit, és egy gyógyult betegük, aki viszont ugyanannyi idővel azelőtt gyakorlatilag halott volt." :'D

Bővebb információk az írónőről és a sorozatról, valamint a megrendelésről: :)
http://konyvmogul.hu/robin-owrightly-tripiconi-sztori/

Képek forrása: https://hu.pinterest.com/

Petus

Phasellus facilisis convallis metus, ut imperdiet augue auctor nec. Duis at velit id augue lobortis porta. Sed varius, enim accumsan aliquam tincidunt, tortor urna vulputate quam, eget finibus urna est in augue.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése