Wendy Higgins: Angyali kísértés (Angyali gonosz 4.)


Eredeti cím: Sweet Temptation
Sorozat: Angyali gonosz
Fordító: Béresi Csilla
Kiadó: Maxim Kiadó
Oldalszám: 392 oldal
Kötéstípus: puha kötés
Ár: 2999,-
ISBN: 9789632617657
Moly, Goodreads

Fülszöveg:
Az ​ellenállhatatlan rosszfiú, Kaiden Rowe sohasem akart pénzt, népszerűséget, zenei tehetséget vagy csinos csajokat. Ám óriásként, azaz a démonhercegek gyermekeként mégis mindez az ölébe pottyant. Ő a bujaság hercegének fia, sokat tanult az apjától, és így a szenvedély és a csábítás mesterévé, az érzékek irányítójává vált. Kaidan nagyon jó volt abban, amit csinált. Egészen addig, amíg nem találkozott az okos, bátor és elképzelhetetlenül jóságos Anna Whitt-tel… 
Kaidan mindent megtesz, hogy a lány átadja magát a bűnös élvezetekkel teli életnek. De Anna látszólag teljesen immunis a fiú csáberejére. Egy bukott és egy őrzőangyal lányaként többre ösztönzi Kaidant, mint amennyit valaha is megérdemelne. Ám a szívnek nem lehet parancsolni. Kapcsolatuk épp annyira kínzó, mint amennyire szenvedélyes, mivel egy óriásnak tilos szerelembe esnie. Bár Kai minden erejével próbálja elkerülni, egyszerűen nem bír távol maradni Annától, és Anna sem tőle. 
Annának kiválasztottként el kell tüntetnie a démonokat a föld színéről. De azt is elhatározza, hogy minden óriást megment a sötét élettől. Ezért egyesíti erőit Kaidanével, hogy legyőzzék a zsarnok herceget. Kaidenre az eddig legkeményebb harc vár, a szív csatája.





Véleményem:
Fantörpikusan jó volt. Magát a trilógiát is imádtam, de ez feltette az amúgy is édes, habos tortára a cseresznyét. :)

A történetről nem sok mindent tudok elmondani, mivel nem volt. Ez most lehet, hogy spoiler lesz valakinek (előre is bocsánat), de ez nem folytatása a trilógiának, de még csak spin-off-nak sem mondható. Ettől független nagyon jól fel lett építve.
Az egész könyv Kaiden szemszögéből van megírva még pedig úgy, hogy az írónő 3 részre osztotta a könyvet és magából a trilógiából emelt ki főbb részleteket, és azokat írta meg az ő szemszögéből. Az ilyen regények vegyes érzéseket keltenek bennem. A rossz érzést elsősorban az kelti, hogy kicsit olyan, mintha csak bőrlehúzás lenne az alapsorozatról. Ez a "még egy kis pénzt csikarjunk ki belőlük" dolog, és tudom, hogy nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel. Nálam mondjuk nem ez a domináns érzés, de bennem van ez is. A jó érzést maga a fiú (vagy lány) szemszög kelti, ez a főbb nálam. Nagyon jó megtudni, hogy bizonyos helyzetekről hogyan vélekedik a másik nem képviselője. Mert hát ugye eléggé másképp működik fiúk agya, mint a lányoké. :D

Jelen mű esetén Kaiden gondolataiba pillanthattam bele. Az alap mű Anna szemszögéből íródott, Kaiden érzéseiről, gondolatairól nem sok minden derült ki. Hát itt most bepótoltam. És fantasztikus lett az egész könyv.
Azt sejtettem, hogy bizonyos esetekben (Anna felé közeledés pl.) neki sem kellemes érzés, hogy távol kell tartania magát Annától, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire szenved közben. Mert konkrétan azt tette. Az elején persze, úgy tekintett rá, mint egy elvégzendő feladatra, ahogyan az összes többi lányra. De szépen lassan megismerte őt, és ahogy az lenni szokott, beleszeretett Annába. Csakhogy...........és itt a bökkenő, érintetlennek kell lennie, hogy használni tudja a kardot, de ez azzal jár, hogy nem fekhet le vele.  A bujaság hercegének fia önmegtartóztatásra kényszerül. Még poénnak is rossz. Pedig nem volt tenni, nem nyúlhatott Annához. És ez volt az a rész, amikor konkrétan sajnálni kezdtem. Mert az elején csak a szex hiánya miatt volt rosszul, de később, amikor már Anna nem csak egy lány volt, hanem a Nagy Ő, az a bizonyos lány, aki az örök szerelme, akkor kimondottan szenvedett. Az ilyen mondatoknál szinte összefacsarodott a szívem. Ott van egy karnyújtásnyira a lány, mégsem lehet az övé, és ez mérhetetlen fájdalommal töltötte el Kaident. Plusz ehhez jött, hogy nem érezte magát méltónak Annához, amiből újabb konfliktusok alakultak ki.
Aztán Belial személyében jött a fehér fény, a megvilágosodás, hogy a szívének kell tisztának maradnia, nem testileg kell érintetlennek maradnia. Na innentől kezdve gondolom sejtitek, mi következett. :D

Kedvenc részem viszont akkor is az epilógus volt. A könyv egyetlen része, amelyen elpityeredtem. A többi részen is szomorkodtam, főleg mikor Kaidan szenvedett, de ez mindent vitt.
Aki olvasta, az ismeri, aki nem, annak viszont tömören leírnám, hogy mi történik azon a pár oldalon.
Hat évvel későbbi eseményeket ír le, Kaidan Annával, Kopano Zaniával van együtt. Utóbbi kettő egy árvaházat vezetnek. Anna és Kaidan elmentek, mert örökbe szerettek volna fogadni gyerekeket. Megbeszélték, hogy a múltja miatt csak fiúkat fogadnak örökbe. Aztán jött az édes, kicsi Alile. aki egy tollvonással keresztül húzta a számításaikat. A maga 4 éves kis cukiságával a "bambo" szót hajtogatva odament Kaidanhez, megsimogatta az arcát, majd az ölébe kucorodott. Mint kiderült a "bambo" apát jelent, és azért hívta őt apának, mert álmában ő volt az apukája. Na is itt törött el a mécses. A kislány viselkedés és Kaidan reakciója annyira megható volt. Ennél a résznél szem nem marad szárazon az biztos. :')

Összességében azt kell mondjam, hogy nagyon tetszett. Aki olvasta a trilógiát annak mindenképpen javaslom, viszont aki számára még ismeretlen ez a remek sorozat, gyorsan pótolja a hiányosságot. :)

Kedvenc idézet:
 "Megpróbálok arra koncentrálni, hogy a két fiúval távozunk az árvaházból, a lánykát pedig hátrahagyjuk. Ekkor azonban vad apai érzés kerít hatalmába és viharzik végig rajtam. Átkarolom Alile-t. Nem hagyom itt! Soha többé nem engedem, hogy bárki bántsa! 
   Ő a lányom! Az ég adománya! Álmomban sem gondoltam arra, hogy lányt is nevelek majd egyszer, most azonban már senki sem veheti el tőlem őt. Tudom, hogy jól döntöttem. Isteni érzés. Otthonosan elfészkelődik az ölemben. Könnyek gyűlnek a szememben, és túlontúl is meghatódtam ahhoz, hogy sikerüljön visszanyelnem őket. 
   Forró könnyeim végigcsorognak az arcomon. Letörlöm őket. De nem érzem, hogy ez a gyengeség jele lenne. Valójában sohasem éreztem ilyen tetterősnek magam. Anna megfogja a kezem. Viszonzom a szorítását. Onani és Mandala a lábunknál játszik. A kisbaba Alile meztelen lábát húzkodja. 
   Itt van körülöttem a feleségem, itt vannak a fiaim, és itt a lányom. 
   Ezennel megfogadom, hogy mindent megteszek a boldogságukért! Apám fia vagyok, de nem a szakasztott mása. Az vagyok, amilyenné formálom magam itt és most." :')

Megtetszett? Rendeld meg!

Petus

Phasellus facilisis convallis metus, ut imperdiet augue auctor nec. Duis at velit id augue lobortis porta. Sed varius, enim accumsan aliquam tincidunt, tortor urna vulputate quam, eget finibus urna est in augue.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése