Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó (Ambrózy báró esetei 3.)


Sorozat: Ambrózy báró esetei
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 702 oldal
Kötés típus: puha kötés
Ár: 3799,-
ISBN: 9789633734186
Moly

Fülszöveg:
A naptár 1900-ról lassanként 1901-re vált, miként a négy esztendővel korábban elrabolt Hangay Emma ügye is hátborzongató fordulatot vesz. Ambrózy báró, az Osztrák-Magyar Monarchia első magándetektívje és hű segítőtársa, Mili kisasszony új nyomra lel, ám az ösvény, melyre ezáltal lépnek, sokkal tüskésebb, nyaktörőbb és veszélyesebb, mint azt bármelyikük is sejtené. Vajon a morc báró miért válik egyre titokzatosabbá, sőt, kegyetlenné és gonosszá azokkal szemben, akik szeretik, s hogyan lesz képes mindezt Mili kisasszony elviselni? Mit rejt a Magyar utcai ház, miért lop lovat Mück Márika, kinek vall szerelmet Tarján Vili, és hány holttest kell még ahhoz, hogy a háttérben működő gonosztevők nehéz vasba veressenek? 
A békebeli bűn- és szívügyek, melyek a Leányrablás Budapesten és A Rudnay-gyilkosságok című regényekben még homályban maradtak, most végre tán megoldásra lelnek.

Véleményem:
Cím: Az első eset, amikor nem tudom teljes mértékben értelmezni, a történethez kapcsolni a címet. Nem tudom miért, de próbálok rájönni.

Borító: A borítón immár Emma és Mili is szerepel, jól mutatva, hogy ebben a részben inkább ők a főbb szereplők, ami végül is igaz. A kivitelezés továbbra is olyan gyönyörű, mint eddig.

Alapsztori: Richárd folytatja a nyomozást Emma után, amiben Mili is segít neki. Ám a báró egyre zárkózottabbá válik, mindent amit kiderít titokban tart. Mindez arra készteti Milit, hogy ő is tegyen valamit az ügy érdekében. Viszont lehet, ennek nem lesz túl jó vége.

Olvasás:
Ahogy befejeztem a könyvet becsuktam, leraktam az asztalomra, szembe álltam vele és azt mondtam: „Azanyádkeservesúristenit! Hát ez meg mi volt?” - Ugyanis nagyon sokáig szóhoz sem jutottam.

Na de inkább kezdjük az elején:

A történet közvetlenül a második rész fonalát veszi fel. Egy ideig még 2 szálon fut a sztori, később viszont ezek egybeforrnak. Richárd, ígéretéhez híven, ismét Emma megtalálására koncentrál Mili segítségével. Lépésről lépésre haladnak a nyomok felkutatásával, és ez így rendben is van. Haladnak a saját tempójukban, Milinek is megvan a dolga, meg a bárónak is. De Richárd kezdett egyre jobban bezárkózni, alig járt haza, semmit sem mondott Milinek a nyomozással kapcsolatban... És hát ismeritek ti is ezt a leányzót, természetesen nem hagyta ezt szó nélkül. Így önállóan próbált utánajárni mindennek, ami persze senkinek sem volt ínyére.

Én megértem mindkettejüket. Van igazság abban is, amiket Richárd mondott - ez tény. Ahogyan azt is megértem, hogy meg szeretné védeni Milit. Ez eddig rendben is van. DE! Néha voltak olyan mondatai, tettei, amik kiverték nálam a biztosítékot. Nem értettem, hogy miért kellett ezt csinálnia szegény lánnyal. Értem én, hogy a legtöbb dolgot tanító szándékkal tette, de néha már kicsit sok volt a jóból. A ráadás az volt, hogy szemernyi megbánást sem mutatott, hogy megtette ezeket. Hol ölelgettem, hol püföltem volna a bárót szívem szerint.

Milivel is hasonlóképp éreztem. Elhiszem, hogy nagyon zavarta a tudatlanság, hogy nagyon aggódott a nővére miatt, de kicsit nyugodtabban is kezelhette volna a helyzetet. Ahelyett, hogy állandóan megszökdös mindenhonnan, maradhatott volna nyugodtan a fenekén. De hát tudjátok milyen… Ezért mondom, hogy valamilyen szinten mindkettővel egyetértek. És hogy mindkettőnek lekevertem volna egyenként egy olyan sallert, hogy meg sem állnak jövő hétig. Na sebaj. 

Ettől függetlenül még mindkettejüket imádom. Tanultak a hibáikból. Sőt, a báró úr még elismerte azt is, hogy milyen hasznos tud lenni Mili:

„– Mili, én nem tagadom, hogy a meggondolatlansága már több ősz hajszálat termett a fejemre, mint ama borzalmak, amiket a nyomozásaim során láttam, de mégis ezt a tulajdonságát kedvelem a leginkább. Üdítően, sőt, vérpezsdítőén hat rám a maga széllelbélelt, bájos szeleburdisága. A fejem valahogy mindig kitisztul tőle, a bosszankodás felgyorsítja a pulzusomat és a heves szívdobogás, amit akkor érzek, mikor látom, hogy egyenest fejjel rohan a falnak, jót tesz az agyi keringésemnek.

– Úgy? – hökkentem meg. - Ezek szerint a báró úr ily esetekben heves érzéseket táplál irántam?

– Érzéseket? – vonta fel szemöldökét Richárd, mint aki cseppet sem számított erre a kérdésre, és így hirtelen maga sem tudja a választ. – Nos, azt hiszem, ez csupán puszta fiziológia. Akaratlan és ösztönös reflexe az emberi szervezetnek, amit...

– Amit a közemberek nyelvén érzelemnek neveznek – vontam le sietve a végkövetkeztetést, mielőtt Ambrózy báró tudományos okoskodása mindent elront.”

Összességében ugyanazt tudom elmondani, mint az előző részeknél. Nagyon tetszett, nagyon imádtam, egy igazi érzelmi hullámvasút volt számomra. Emiatt sokat gondolkodtam, hogy hány csillagot adjak rá, de maradok az 5-nél, mert megérdemli.

Az olyan mű, ami ilyen hatást tud gyakorolni rám, az mindenképpen. A függővég meg pláne viszi a prímet! Mindenképpen csak ajánlani tudom a sorozatot, nagyon megéri elolvasni. :D

Megtetszett? Rendeld meg!


Kép forrás: https://www.facebook.com/ambrozybaroesetei/

Petus

Phasellus facilisis convallis metus, ut imperdiet augue auctor nec. Duis at velit id augue lobortis porta. Sed varius, enim accumsan aliquam tincidunt, tortor urna vulputate quam, eget finibus urna est in augue.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése