Kirsty Moseley: The ​Boy Who Sneaks in my Bedroom Window - Álmaim őrzője

Eredeti cím: The ​Boy Who Sneaks in my Bedroom Window

Fordító: Stumpf Andrea

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 408 oldal

Kötés típus: puha kötés

Ár: 3299,-

ISBN: 9789634573357

Moly

Fülszöveg

Volt egyszer egy lány.
És egy fiú.
Meg egy ablak.

Amber Walkert és a bátyját, Jake-et bántalmazza az apjuk. Egy éjszaka Jake legjobb barátja, Liam észreveszi a zokogó Ambert, és bemászik a szobája ablakán, hogy megvigasztalja. Ezzel kezdődik szeret/nem szeret-kapcsolatuk, ami meghatározza a következő nyolc évet. Liam mára magabiztos csajozógép lett, aki egyetlen csaj mellett sem tud kikötni, még sohasem volt igazi barátnője. Amber máig nem dolgozta fel a bántalmazó apjától elszenvedett lelki sebeket. Ő és Liam bizarr párost alkotnak. A kapcsolatuk mindig is viharos volt. De mi történik akkor, ha Amber egyszer csak máshogy tekint a bátyja legjobb barátjára? És mit szól a túlféltő báty, amikor megtudja, hogy a húga és a barátja egyre közelebb kerülnek egymáshoz?

A legmeghatóbb történet arról, mire képes a szerelem.

„– Oké. Jó éjt, Liam! – fordítottam oldalra a fejemet, és megcsókoltam a könyöke belsejét.

Lágy csók érte a tarkómat, amitől bizseregni kezdett a fejbőröm.

– Jó éjt, Angyal!”

Még az idei könyvhéten sikerült beszereznem. Általában szeretek biztosra menni, sőt elég válogatós is vagyok, így ritkán fordul elő, hogy olyan könyvel foglalkozzak, aminek ne néztem volna utána egy kicsit jobban. Itt viszont tökéletesen elég volt a fülszöveg, és szerintem már ez is sok mindent elárul magáról a könyvről.

Olyan témákkal foglalkozunk, mint a családon belüli erőszak és a szexuális zaklatás. Fontos, hogy ezekről a dolgokról beszéljünk, és megnyugtató, hogy már a magyar YA irodalom terén is sor kerülhet ilyen művek kiadására. Nem mondanám, hogy ezek itt hibátlanul ki is voltak dolgozva, de mivel ez elsősorban egy romantikus regény, nekem személy szerint nem volt hiányérzetem.

Már a legelején belecsöppenünk a Walker család mindennapjaiba. A nyolcéves Amber és bátyja, a tízéves Jake anyjuknak segítenek előkészülni a vacsorához és már ekkor tapintani lehet a levegőben a feszültséget. Az egész család retteg. Félnek, hogy ha a családfő hazaér és valamit nem talál rendben, annak akár súlyos következményei is lehetnek. Apjuk rendszeresen bántalmazza az egész családot, mi több, a kislánynak más szörnyűségekkel is szembe kell néznie, minden egyes alkalommal, amikor kettesben maradnak.

Egy újabb kiborulás után Amber a szobájában zokog, amikor is megjelenik az ablakánál a szomszéd kisfiú, Liam, aki egyben Jake legjobb barátja is. Egész éjszaka próbálja megvigasztalni Ambert, azonban hiába jár sikerrel, minden marad a régi, így ő is minden este visszatér és szép lassan szokásukká válik a dolog.

A történet nyolc évvel később játszódik. Apukát három éve kipofozták a családból, anyuka utazgat a munkája miatt, a gyerekek megnőttek, Liam meg még mindig Amber kispárnája. Kell ragozzam, hogy ez mennyire édes vagy mindenki érti? :D

Ami a legjobban tetszett az egészben, hogy a fő konfliktus nem közvetlenül a romantikus szál körül bonyolódik. Nem volt idegtépő szerelmi háromszög, megrázó félreértés vagy úgy egyáltalán bármi olyan, ami miatt földhöz vágtam volna magam, hogy nehemáháár. Sőt, Amber és Liam kapcsolata volt a könyv egyetlen biztos pontja. Az a két kis szerelembogár csak próbált ott lenni egymásnak, mindannak ellenére, ami körülöttük történt.

A könyv a zűrös háttérsztori ellenére kiakasztja a cukiságmérőt. A késő esti beszélgetések és az összebújás mindennapos Amber és Liam életében, pont úgy, mint a napközbeni szívózás, beszólogatás és az arra tett próbák, hogy a plafonra kergessék a másikat.

Azzal nem igazán tudok kibékülni, hogy Liam szülei, hogy a fenébe nem vették észre, hogy a gyerek ágyában nyolc éve max az atkák alszanak, de azt hiszem ezt az apróságot még be tudom tuszkolni a rózsaszín vattacukorfelhőim mögé.

A szereplőkre kitérve magasan Amber és Liam viszik a hátukon a történetet. Amber a gyerekkorából és a három évvel ezelőtti incidensből adódóan poszttraumás stressz szindrómával küszködik, habár erre csak következtethetünk, hiszen pszichológushoz többszöri unszolásra sem volt hajlandó elmenni. Egyedül Liam segítségét fogadja el, és azt is csak titokban. Ettől eltekintve számomra egy kifejezetten szimpatikus és erős női karakter volt, már azzal sok pirospontot szerzett, hogy semmi olyan felesleges hülyeséget nem csinált, ami miatt illett volna elverni egy zsák kukoricával.

Liam pedig tökéletes. Az a szeretet és gondoskodás, amivel Amber mellett ál minden pillanatban, egyszerűen szívmelengető. Mindeközben persze egy pimasz kis mocsok, aki ráadásul állatian néz ki, szóval minden lány a nyálát és egyebét csorgatja utána. Jó mindannyian tudjuk, hogy ilyen srác nem létezik, de hát elsősorban nem emiatt olvasunk ilyeneket? 😊

Egészen a könyv feléig nagyon meg voltam ijedve, hogy egyetlen szerethető mellékszereplőnk sincsen. Jake a történet elején konkrétan az idegeimen ropta a csárdást. Értettem én, hogy „ő a húgom”, de egyszerűen nem fért a fejembe, hogy nem látja, hogy a külsőségek ellenére Liam egy cukorborsó, ha már legjobb barátok. Aztán persze a könyv előrehaladtával ő is egyre simulékonyabb lett és a végére már legszívesebben csak egy-két buksisimit adtam volna neki, hogy „ejnye mazsola, jólvan”. Az kétségtelen, hogy mindig ott volt Ambernek, és próbált a legjobb nagytesó lenni az egész világon, szóval egészen jóban lettünk. 😊

Aztán ott volt még Kate, Amber legjobb barátnője, aki elég durván űzte az ipart az egész sztori alatt.

„De még mielőtt megkérdezhettem volna, Jake fordult be a sarkon és összehúzott szemmel rám nézett.

– Beszélned kell a barátnőddel! Komolyan! Az előbb csak úgy megfogta a farkamat! – sziszegte és látszott, hogy tényleg fel van háborodva.”

Hozott egy-két vicces párbeszédet, de sokkal többet nem láttunk belőle. Apró részletekből rájöhettünk, hogy egyébként nagyon jó barátnője Ambernek, de sajnos ezek nem voltak olyan hangsúlyosak.

A könyv első kétharmada nyugis, leginkább Liam és Amber kapcsolata körül forog, az utolsó harmad volt az, ahol csak kapkodtam a fejem, hogy aztamocskosleborultmacskabajszát. Igen így egybe.

Erről bővebben most nem szeretnék mesélni, hiszen törekszünk a spoilermentességre, de annyit azért muszáj megemlítenem, hogy kapunk majd egy-két Liam szemszöget is, és a szimpatikus mellékszereplők sora is bővülni fog.

Ez a történet nálam kedvenc lett. Egy tündérek nélküli tündérmese, talán így tudnám leginkább jellemezni. Korántsem volt hibátlan, de imádtam minden egyes oldalát. Igazából vizsgaközi kikapcsolódós olvasmánynak szántam, nem számítottam rá, hogy ennyivel többet kapok majd. Nagyon régen éreztem azt, hogy valami ennyire jólesett a lelkemnek.

Megtetszett? Rendeld meg!