Jen Klein: Rád hangolva

Eredeti cím: Shuffle, Repeat
Fordító: Horváth Eszter
Kiadó: Móra Kiadó
Oldalszám: 352 oldal
Kiadás: puhatáblás
Ár: 2499,-
ISBN: 9789634158592
Moly, Goodreads

Fülszöveg
Oliver Flagg két lábon járó közhely. Legalábbis June szerint. A srác jóképű, népszerű, élsportoló, és a pomponlányok vezetőjével jár. Ő az amerikai álompasi gimis kivitelben… June köszöni, nem kér belőle. Csakhogy a végzős évükben Oliver viszi mindennap suliba, ami azt jelenti, hogy a lánynak olyasvalakivel kell töltenie a reggeleit, akinek egy összetett mondat megértése valószínűleg komoly nehézséget jelent, a zenei ízlése pedig ugyanolyan fájdalmasan kiszámítható, mint ő maga. Úgyhogy veszekednek. Sokat. Az életről, a gimiről, az együttesekről, a benzinzabáló autókról, mindenről. (Oké, Oliver talán mégis tud összetett mondatokban beszélni.) Az világos, hogy ők ketten tűz és víz. Ami nem világos, miért számít ez egyre kevésbé…

Véleményem
Tipikus LOL könyv, a cukisági faktor az egekbe szökött, ahogy az lenni szokott. Ilyen téren ismét nem csalódtam.

Ha LOL-könyvről van szó szinte biztos, hogy megveszem. Egy kivételével az összeset olvastam már, és ritkán kellett csalódnom (csalódás közé tartozik a Mire jó a rossz fiú? és az Ég a földig ér).  Hála istennek most sem így történt.
Leginkább azt szeretem ezekben a könyvekben, hogy nem kell túl sokat agyalni rajta. Ez most lehet így rosszul hangozhat, de így van. Nekem például nagyon jól esett, amikor a 8 vizsga után kezembe vettem az egyik új LOL-t és azt olvastam. Tudtam, hogy ennél a könyvnél kicsit kikapcsolhatom az agyam, és hagyhatom, hogy csak sodorjon magával a történet. Könnyed, kellemes és szívmelengető tündérmesék, amik rögtön mosolyt csalnak az arcomra. 😊

Na akkor a történetről…
June és Oliver kicsi koruk óta ismerik egymást, jóban is vannak. A végzős évben Oliver viszi June-t minden reggel iskolába még akkor is ha néha inkább nyakon verné, mint sem kedves legyen vele. Mivel teljesen különböznek tudjátok mi következik ebből: állandóan, de tényleg, állandóan és mindenen veszekednek. Az elején. Aztán megváltozik valami köztük, ami megváltoztatja az életüket is. Ez az a rész, amikor elkezd nagggyon cukivá válni a történet. :D
Na ahogy már mondtam, LOL-könyvről van szó úgy, hogy komolyabb, mélyebb tartalmat nem nagyon kell keresnünk. És azt is említettem már, hogy ez nem is probléma, mert néha ilyenre is szüksége   van az embernek. Elég csak élvezni mindenféle agytorna nélkül. Némelyiknél előfordul esetleg valamilyen mélyebb téma feldolgozása, de ez ritka. Itt semmi ilyesmiről nem lehet beszélni. Ha nagyon bele akarunk szuszakolni egy ilyet, akkor említhetjük például a sportolókkal, helyes fiúkkal szembeni sztereotípiákat. Ez olyan, mint hogy a szőkék hülyék. Azért, mert jól néz ki (vagy éppen szőke a haja) még nem lehet okos? Találkoztam én már mindkét véglettel: üres fejű Ken-babával, meg olyannal, aki jól is néz ki és okos is (van pár ilyen évfolyamtársam). Szóval akinek eddig ilyesmi járt a fejében szerintem gyorsan felejtse el. Szívesen bemutatom az évfolyamtársaimnak.
A másik az elfogadás. Ez a téma biztos, hogy mindenkinek már a könyökén jön ki, de érdemes pár szót áldozni rá szerintem. A történetben van két szereplő, Shaun és Darbs, June jó barátai. Shaun meleg, Darbs keresztény biszex. Mindketten bőőőven célpontnak számítanak, ám meglepő módon mégsem azok. Az első olyan történet volt, ahol egyikőjüket sem piszkálták. Sem Shaunt, sem Darbst. Úgy kezelték őket, mintha hétköznapi diákok lennének így is azok, de értitek hogy értem. Nem volt cukkolás, sértegetés, szivatás, semmi, és ennek kimondottan örültem. Jó volt végre egy ilyet is olvasni. 😊

Akkor most beszéljünk egy kicsit a már emlegetett szereplőkről 😊
Oliver Flagg: a „két lábon járó közhely” June állítása szerint. Viszont ha ő nincs, lehet végig sem olvasom a könyvet. Valamilyen szinten igaza van a lánynak, mert Oliver magas, jóképű, sportoló, a pompon csapat kapitányával jár, mindenki az ő barátja akar lenni, stb. Ilyen téren tényleg közhely. Viszont annyit ad a történetbe, hogy én mégsem nevezném őt ennek. Jó a humora, kedves, odaadó, megbízható. Észre sem veszed és máris fülig beleszerettél ebbe a szeleburdi srácba. Ő a húzóember, és ha más miatt nem is, miatta érdemes elolvasni. Jobbat érdemel, mint June.
És ha már emlegetett szamár… June Rafferty: Róla nem sok pozitívumot tudok mondani. A könyv első felében vaslapáttal szerettem volna arcon csapni, aztán elásni jó mélyre. Rettentően nagyképű, lenéző, mindenkinél jobbnak tartja magát. Holott számomra az emberiség legaljába tartozik. Voltak aranyosnak mondható megmozdulásai, de összességében csapni való nőszemély. A történet vége fele kezd egy kicsit jobb irányba haladni, de ez is csak Olivernek köszönhető (örökké hálás leszek neki). Ha nem tereli jobb irányba biztos, hogy nem olvasom végig. Azt nem értem, hogy a barátai hogy viselték el, de mindegy is. Legalább a történet végére egy kevésbé irritáló személlyé vált (újfent köszönet érte Oliver).

Összességében végülis azt mondhatom, hogy tetszett, mert így van. Az, hogy June (meg a „drága” Itch – June előző pasija) ilyen elviselhetetlen volt, csak egy dolog. Kárpótolt Oliver a cukiságával és a hatalmas szívével. Újabb könyves álompasi - pipa. 😊 <3 Ezekkel a könyvekkel szemben nincsenek túl nagy elvárásaim a fentiekben említett dolgok miatt, viszont amit elvártam tőle, azt meg is kaptam. Könnyed délutáni olvasmány, egy aranyos tündérmese, ami mindenki szívét kicsit megsimogatja. Nagyon jól esett elolvasni a negatív dolgoktól független. 😊 Ajánlani is ajánlom mindenkinek, mert csalódni nem fogtok, viszont June-ra készüljetek fel pár doboz nyugtatóval. :D

Megtetszett? Rendeld meg!