TOP10 kedvenc idézet :)

Halihó molyok!! :)

A héten ismét itt a TOP10 kedvenc idézet, egy kis kedvcsináló az általunk szeretett könyvekhez. :) Ezen a héten egyik kedvenc könyvemből hoztam idézeteket, még pedig Helena Silence Enigmájából. A sorozat mindkét részét imádom és az írónő az egyik legcukibb ember akit ismerek. Én mindenképpen csak ajánlani tudom a könyveit. :) Remélem kedvet kaptok hozzá. :)

Helena Silence: Enigma (Enigma 1.)

#1.
"– Narancsillatod van – suttogta.
– Mit művelsz? – jött meg végre a hangom. Hirtelen elengedtem.
– Szakadékba hajtok. Fék nélkül – mormolta rekedten.
Aztán megcsókolt."

#2.
"– De te… Az első naptól kezdve a bőröm alá férkőztél. Olyannak akartalak látni, amilyennek elképzeltelek, de te teljesen más voltál. Idegesített, amikor a közelemben tudtalak, de amikor meg nem, az még jobban. Még Zoéval is sokkal többet beszélgettem, remélve, hogy elejt rólad pár szót! Elmentem arra a hülye nyaralásra is, gondoltam, a távolság jót tesz majd, de tévedtem. Minden rosszabb lett. Cilia idegesített, ezért nagyon hamar összevesztünk. Ő hazajött amíg én tovább szenvedtem odafönt a hegyi házban. Minden egyes eltelt nappal jobban idegesített, hogy nem látlak. Ezért hazajöttem.
Nyeltem egyet. A torkom összeszorult, a légzésem kezdett felgyorsulni.
– Erre rögtön az arcomba robbantál. Ott feküdtél a mezőn, gyönyörűen és mit sem sejtve. Amikor átölelted a nyakamat, képtelen voltam ellenállni. Megcsókoltalak. Amitől megint sokkal rosszabbra fordultak a dolgok.
– Rosszabbra? – Várakozástól remegő szívem őrült dobogása egy pillanatra leállt.
– Rosszabbra, mert arra vágytam, hogy soha többé ne kelljen abbahagynom azt a csókot."

#3.
"Aztán este Zoe hívott, hogy gyomorrontása van a városban megevett pizzától, ezért ki kell hagynia a bált.
– De ne keseredj el, nyuszkó! – nyöszörögte. – A meglepetésedet már átküldtem. Garantálhatom, hogy Alex egész estére megnémul majd tőle! Ráadásként én is megfenyegettem, hogy ha bántani merészel, fellövöm az internetre az összes kiskori meztelen képét.
– Gondolom, rémesen megijedt.
– Képzelheted! Kinevetett, de közben fogta a hajam, hogy ne lógjon a vécébe. Rendes volt tőle. De most le kell tennem, ha nem akarod végighallgatni, ahogy hányok. Higgy nekem, ilyenkor az anyám is inkább távolról sajnál."

#4.
"Fantasztikus, sóhajtottam fel. Itt vagyok fél méterre egy potenciális bankrablótól, és az én jó bácsikám azt akarja, hogy tapogassam."

#5.
"– Victor, szeretném folytatni a munkát a bitrokon.
– Te dolgoztatod ezt a gyereket? – kiáltott fel tettetett felháborodással Emma. – Rosie barátnőm a gyermekvédelemnél van, biztosan érdekesnek találná, hogy ennek a szegény lánynak a saját nagybátyja házában gürcölnie kell a megélhetésért. Semmi perc alatt lecsukat! A dutyiban imádni fognak a szűk lovaglónadrágjaiddal együtt!
– Miről hablatyolsz, asszony? – vörösödött el Victor feje. – Én egyáltalán…
De a többit már nem hallottam, mert Zoe megfogta a karomat, és a kert felé húzott.
– Ha ezek ketten egy légtérbe kerülnek, belezendül a ház! – mormolta."

#6.
"Victor a bál utáni reggelen hosszú ideig méregetett.
– Lena? – szólított mosolyogva.
– Igen?
– Jól vagy, kölyök? – nézett rám kérdőn.
– Persze. Miért?
– Mert éppen láthatatlan tejet öntesz! – mutatott rá a müzlis tálra.
Hiába tartottam fölötte a tejesdobozt, egy csepp sem jött ki belőle."

#7.
"– Rendben – vettem egy nagy levegőt. – Sajnálom, hogy átjöttem a birtokodra, és lovagoltam a lovaidon. És sajnálom azt a kis izét is.
– A csókunkra gondolsz, hercegnő? Mert amiatt kár sajnálkoznod. Én kezdtem. És egyébként… nagyon jó kis csók volt – vigyorodott el, és a tekintete a számra tapadt.
– Azt hittem, az egyik ló hajol fölém – bizonygattam. – Csak azért öleltelek át.
– És amikor csókoltalak, és te visszacsókoltál, akkor is lónak hittél? Mert nekem máshogy tűnt."

#8.
"– Akkor rosszul hitted! Messzebbre merészkedtél, mint gondoltad. Az én lovaimmal nyargalásztál. És az én fám alatt heverésztél. Megjegyzem, elég szemérmetlenül!
– Te pedig ki is használtad, igaz? – kérdeztem dühösen.
– A lehetőségek azért vannak – vonta meg a vállát."

#9.
"– Próbálok nem túl barbár színben feltűnni Lena előtt, anyám! Nehogy azt higgye már, hogy istállóban neveltél! – nevetett fel Zoe, aztán maga elé engedve betessékelt a szobába."

#10.
"– Ő ott Blök – mutatott a hatalmas macskára Zoe. – Alex szerint kutyának kellett volna születnie. Majdnem Blöki lett a neve, de az olyan kis méretet feltételez, szóval így lett Blök."

+1 :)
"– Tudom – vágott közbe –, neked nem lenne ellenedre, de nekem igen. Bármennyire is szeretném. És neked fogalmad sincs, hogy mennyire szeretném! Ó, atyám… Már elképzeltem, hogy milyen téged megérinteni ott, ahol mindig ruha takar. Szeretném megtapasztalni, milyen érzés melletted ébredni, érezni a bőröd melegét a bőrömön. Elképzeltem, milyen ízű az ajkad ébredés után. És azt is elképzeltem, hogy milyen lenne, ha végre teljesen az enyém lennél,. Elhiheted, hogy ezt képzeltem el a legtöbbször! De szeretlek téged. Nemrég estél át egy hatalmas traumán. Majdnem elveszítettelek. Soha többé nem akarom azt érezni, amit a kórházi ágyadnál. Csövek lógtak ki belőled, és én annyira tehetetlen voltam, hogy ordítani tudtam volna. De a támaszod akartam lenni. Azt akartam, érezd, hogy én sosem vesztem el a reményt! Hogy tudd, belém kapaszkodhatsz, bármi történik!"

Ha megtetszett, a linken megtaláltok róla minden infót, és meg is tudjátok rendelni. :)
Helena Silence: Enigma