2018. július 23., hétfő

TOP10 kedvenc idézet :)

Halihó molyok!:)

Az eheti kedvcsináló TOP10 idézet témája Cassandra Clare Éjfél kisasszonya, ami a Gonosz fortélyok trilógia első része. A történet az Árnyvadász univerzumban játszódik, időrendben A Végzet ereklyéi sorozatot követően. Cassandra Clare a Young Adult vonal egyik legmeghatározóbb szerzője, és ezzel a könyvvel sem cáfol rá hírnevére, így mindenképp megér egy olvasást. :)


Cassandra Clare: Éjfél kisasszony (Gonosz fortélyok 1.)

#1
„– Miért húztad ki a nyilat? – faggatta, és lehúzta a saját pulóverét. Egy spagettipántos trikót viselt alatta. Megtörölgette Julian mellkasát és oldalát a pulcsival, felitatta a vért, amennyire csak tudta.
Julian egyre jobban zihált.
– Mert amikor valaki… beléd lő egy nyílvesszőt… – hörögte –, nem az a legelső reakciód, hogy… „Köszi szépen a nyilat, azt hiszem, megtartom.” ”

#2
„– Ez az én területem. Neked megvannak a saját reménytelen emberkéid New Yorkban.
– Az egyik reménytelen New York-i emberke a gyermekem apja – emlékeztette Magnus.
(…)
– A többiek pedig – tette hozzá Magnus – mind megmentették a világot, legalább egyszer.
Malcolm Julianre és Emmára intett.
– Én nagy reményeket fűzök ezekhez.”

#3
„– Emma védelmében megjegyezném, hogy Cameron idegesítő, de szexi. – Julian szúrós pillantást vetett rá. – Mármint… elméletben… ha valakinek bejön egy olyan pasi, aki tisztára úgy néz ki, mint Amerika Kapitány vörös hajjal.
– Amerika kapitány kétségkívül a leghelyesebb Bosszúálló – jegyezte meg Cristina. – De nekem a Hulk a kedvencem. Szeretném begyógyítani az összetört szívét.
– Nephilimek vagyunk – hangsúlyozta Julian. – Semmit se kéne tudnunk a Bosszúállókról. Egyébként is – tette hozzá –, nyilvánvalóan a Vasember néz ki a legjobban.”

#4
„– Megkérdezném, hogy „Te nem szoktál kopogni?”, de nyilvánvalóan látszik, hogy nem – mondta. – Mi viszont épp el vagyunk foglalva.
Magnus erre csak legyintett.
– Az őseiteket rajtakaptam már ennél sokkal kínosabb helyzetben is – közölte. – Egyébként is, vészhelyzet van.
– Magnus! – mondta Clary. – Ajánlom, hogy ne a virágokról vagy a tortáról legyen szó.
A boszorkánymester grimaszt vágott.
– Azt mondtam, vészhelyzet. Ez egy eljegyzési parti, nem a normandiai partraszállás.”

#5
„– Jaj, Malcolm! – csóválta a fejét Drusilla, aztán elsírta magát. Livvy adott neki egy pizzás szalvétát.
– Miért nincs neked pasid?
– Nem vagyok meleg – mondta a férfi meglepetten.”

#6
„– Nem tudtál aludni?
A fiú megdörgölte a szemét. A kézfejét festék pettyezte.
– Úgy is mondhatjuk. – A fejét csóválta. – Fura álmom volt. Démonokról, tündérekről…
– Árnyvadász mércével ezek eléggé megszokott dolgok – vetette ellen Emma. – Mármint, nekem úgy hangzik, mint egy szimpla kedd.”

#7
„Szeretem, ahogy mindig felismerem a lépteidet az ajtóm előtt, még akkor is, ha nem tudtam előre, hogy jössz. Nincs, aki úgy járna vagy lélegezne, vagy mozogna, mint te. Szeretem, ahogy felhördülsz alvás közben, mintha meglepnének az álmaid. Szeretem, hogy amikor egymás mellett állunk a tengerparton, az árnyékunk egybeolvad. Szeretem, hogy ha a bőrömre írsz az ujjaiddal, jobban megértem, mintha valaki a fülembe kiabálna. Nem akartalak így szeretni. A világ legrosszabb ötlete, hogy így szeretlek. De nem bírok változtatni rajta.”

#8
„Mark mondott valami nyomdafestéket nem tűrőt arról, hogy felőle mit csinálhat a Klávé a gyanújával.
– Nem hinném, hogy ismerem ezt a kifejezést – szólt Cristina derűs képpel.
– Szerintem ezt még én sem ismerem – mondta Emma. – Pedig nagyon sok csúnya szót tudok.”

#9
„– Túl sovány vagy – jelentette ki, amilyen kedélyesen csak bírta. – Túl sok kávé, nem elég palacsinta.
– Remélem, ezt írják majd a sírkövemre is.”

#10
„– Lefogadom, hogy elsőre te se voltál oda Magnusért – mondta Julian, még mindig olyan furcsa, merev képet vágva.
– Jó, talán nem – ismerte el Jace. – De ezt eszem ágában sem volt kikotyogni.
– Mert nem akartad megbántani Alecet? – kérdezte Emma.
– Nem – felelte Jace. – Hanem mert Magnus szobainassá változtatott volna.”

+1:)
„Julian megragadta Mark csuklóját, és az ajtó felé rángatta. (…) – Bocs hölgyek! – szólt hátra Julian, miután a csajok kórusban tiltakozni kezdtek.
A rózsaszín hajú lány felállt.
– Ha maradni akar, hadd maradjon! (…)
Livvy bosszúsan felmordult, Markhoz robogott, és megmarkolta a pólója hátulját.
– Hidd el, nem kell neked! – mondta a rózsaszín hajú csajszinak. – Szifiliszes.
A lány rámeredt.
– Szifiliszes?
– Amerika lakosságának öt százaléka szifiliszes – tudatta vele Ty segítőkészen.
– Nem vagyok szifiliszes – tiltakozott Mark dühösen. – Tündérföldén nem lehet nemi betegséget kapni!
A mondén lányok erre azonnal elnémultak.
– Bocs! – mondta Julian. – Tudjátok milyen a szifilisz. Megtámadja az agyat. – Az asztalnál ülő csajok tátott szájjal bámultak, miközben Livvy a pólójánál fogva átrángatta Markot a bisztrón, ki a parkolóba, a többiek pedig követték őket.”

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése