Sylvia Day: Botrányos viszonyok



Eredeti cím: Scandalous Liaisons
Fordító: Goitein Veronika
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 412 oldal
Kiadás: puhatáblás
Ár: 3699,-
ISBN: 9786155692635
Moly





Fülszöveg
Három történet egy könyvben, a romantikus irodalom koronázatlan királynőjétől. A főszereplők csintalan rosszfiúk, akikkel nem igazán lehet finom társaságban mutatkozni. Viszont ellenállhatatlanok…

Lopott gyönyör – Merrick grófja, Sebastian Blake elmenekült a rangjával járó felelősség elől, és kalóznak állt. De egy furcsa zsákmányt szerez: egy nőt, aki azt állítja, hogy az ő menyasszonya. A házasságot még apáik írták alá a nevükben.

Lucien kockáztat – Lucien Remington semmiféle szabályt nem tart be, sem a hálószobában, sem az üzleti életben. Amit akar, azt megszerzi. De igazán csak Lady Julienne kegyeire vágyik.

Az őrült hercegné – Hugh La Coeur sosem akart gróf lenni. Nem vágyik több felelősségre, mint ami a nőkkel és a fogadásokkal jár. Kivétel azözvegy hercegné, a szenvedélyes Charlotte. A gróf először életében szeretné magára vállalni ezt az édes terhet, amit a nő jelent.

Sylvia Day a New York Times és az USA Today bestsellerírója, könyvei nemzetközi sikerlistákat is vezettek. Több mint 20 díjnyertes könyve jelent meg, közel 50 országban. 28 országban vált bestsellerszerzővé, könyveit több tízmillió példányban adták ki.


Nagyon fontosnak tartom, hogy mielőtt belekezdünk egy könyvbe, legalább nagyvonalakban tudjuk, hogy mivel is állunk szemben, így elkerülhetjük a kellemetlen meglepetéseket. Sylvia Day nevét, ha csak említőlegesen is, de szerintem legtöbben hallottuk már. Az írónő romantikus regényekkel foglalkozik, azon belül is híres hírhedt az erotikus tartalommal fűszerezett sztorijairól.
Ezúttal három, történelmi köntösbe bújtatott rövidebb történettel van dolgunk. Ezt nagyon jó ötletnek tartom, hiszen az ilyen hangvételű regények egyik leggyakoribb hibája, hogy a történetszál idővel ellaposodik és alaposan kidolgozott karakterek híján nincs mi fenntartsa az olvasó érdeklődését, kellően rövid terjedelemmel azonban ezek többé-kevésbé kikerülhetőek.
A novellák (nevezhetem őket annak?) egy-egy visszatérő szereplő és a rosszfiúk iránti rajongás által összekapcsolhatóak, és kétségtelenül rászolgáltak a Botrányos viszonyok címre, mégsem tudnék róluk egy összefüggő történetként beszélni, így külön-külön foglalkozom velük.

Lopott gyönyör

Az első novella főszereplője a kalózkapitánynak állt gróf, Sebastian; és az általa kirabolt kereskedőhajó tulajdanosának lánya, Olivia. Aki tulajdonképpen egy elrendezett házasság keretein belül akkor már kerek két hete a felesége, ezzel eléggé megbonyolítva a helyzetet.
A kezdés egy erős in medias res, szereplőink nem matekolnak sokat a dolgon, gyakorlatilag egyből teljesítik hitvesi kötelességeiket, nem sok idő hagyva az olvasónak arra, hogy egyáltalán feldolgozza mi történt.
Ez akár furcsa is lehetne, pláne, ha figyelembe vesszük milyen korban játszódik a történet, de abba azért bele kell gondolnunk, hogy abban az időben is biztos voltak igények, csak max írni nem illett róla. Sebastian egy valószínűleg hónapok óta nyílt vízen kallódó tengerész, Olivia meg a tipikus kisasszony, akinek sose volt szabad semmit. Most meg hát, lehet nekik na. Sőt, tulajdonképpen muszáj is. :D Meg azt azért még tegyük, hozzá, hogy Olivia részéről erős indok lehetett az is, hogy az elrendezett házasságok idejében egy rang nélküli nőnek már akkor szerencséje volt, ha nem egy pocakos, kopaszodó vénembert kapott, így jogosan érezte úgy, hogy övé a lottó ötös.
Az én véleményem szerint az ő esetükben nem is nagyon beszélhetünk szerelemről (legalábbis eleinte biztosan nem), inkább tűnt a kapcsolatuk két olyan ember viszonyának, akik között megvan a szikra, és próbálják a legjobbat kihozni abból, amibe belekeveredtek.
Sokszor olyan érzésem volt, hogy még ők sem tudják eldönteni, hogyan is állnak és emiatt kicsit zavaros volt a cselekmény, valamint a karakterkidolgozás terén is lett volna még mit alkotni, ráadásul a kalóz témát sem éreztem túl hangsúlyosnak. A három novella közül szerintem ez sikerült a leggyengébben, de könnyed esti olvasmánynak még így is megállja a helyét. :)

Lucien kockáztat

A három sztori közül szerintem magasan ez volt a legjobb.
Lucien Remington a felső tízezer véleménye szerint egy háziasított kalóz, aki hatalmas vagyonát nem éppen tiszta ügyleteknek köszönheti. Ezzel szemben Julienne La Coeur egy megboldogult gróf lánya, akit öccse iránti aggódása késztet arra, hogy felkeresse a férfi klubját.
Az ő vonzalmuk számomra nem tűnt olyan légbőlkapottnak, hiszen régóta ismerték egymást, annak ellenére, hogy társadalmi különbségek miatt sosem mutathatták be őket hivatalosan. Julienne tisztelte a férfit annak kifinomult üzleti érzéke és kemény munkára való hajlandósága miatt, Lucient pedig elsősorban Julienne kedvessége és világra való nyitottsága fogta meg.
Juliennet legfőképp a kíváncsiság hajtja, ami érthető, hiszen akkoriban nem volt túl sok platform, ahonnan tájékozódhatott volna, Lucien viszont szíves örömest megmutat neki mindent. Rettentő szimpatikus főszereplőket kaptunk, akiken ezalkalommal érződött, hogyan is alakul át a közöttük lévő vágy szerelemmé.
Julienne egy intelligens, jólelkű és rendkívül talpraesett nő, aki ugyan elfogadta sorsát, mégis módfelett irigy azokra, akik megtapasztalhatják milyen is az igaz szerelem. Lucien pedig kifogástalanul hozza a fülszövegben beígért rosszfiú arculatot, ennek ellenére én nagyon örültem neki, hogy nem sikerült ennyire kétdimenziósra, voltak értelmes gondolatai és nem félt kimutatni mit érez, legyen az akár kirobbanó öröm vagy mardosó bűntudat.
Itt sokkal könnyebben tudtam követni az események alakulását, nem csapongtak annyit a szereplők és nem volt olyan érzésem sem, hogy az írónő túl sok mindent akarna belezsúfolni abba a csekély 140 oldalba. Ők voltak az a páros, akikről még szívesen olvastam volna többet, sőt azt sem bántam volna, ha róluk szól az egész regény. :)

Az őrült dáma

Ezúttal a már előző részben mellékszereplőként jelen lévő Hugh La Coeur történetével ismerkedhetünk meg. Julienne felelőtlen fivére egy balesetnek köszönhetően kénytelen több éjszakát is egy furcsa szerzetekkel tömött, eldugott birtokon tölteni, ami ráadásul a hírhedt őrült dáma tulajdonában áll. Ez mégsem tűnik többé akkora problémának, amikor megjelenik a hercegné társalkodónője, Charlotte, aki egy pillanat alatt felkelti az érdeklődését.
Hugh személyére ráfért a karakterfejlődés. De nagyon. Szerencsére ebben novellában ez meg is történik, Charlotte megmozgat benne valamit, ami eddigi könnyelmű hedonizmusából kizökkentve elindítja egy úton, amit talán joggal nevezünk felnőtté válásnak. Eljön az a pillanat az életében, amikor szeretne felelősséget vállalni valamiért, vagy valakiért, szeretné kiérdemelni, hogy Charlotte támasza lehessen.
A fő konfliktusunk is ekörül bonyolódik, ugyanis Charlotte egy erős, határozott jellem, aki túlságosan is hozzászokott már, hogy egyedül boldoguljon, így Hughnak egyáltalán nincs könnyű dolga. Érezhető, hogy szükségük van egymásra, de mindkettőjüknek új a helyzet, ezért nehezükre esik erről meggyőzni a másikat.
Ezen felül talán ez volt a három közül az egyetlen olyan novella, ami kicsit gondolkodásra késztette az olvasót, és tényleg tartogatott számára meglepetést, még ha egyes elemeiben kissé kiszámítható is volt. Szépen összefutottak a szálak a végére és kedves ismerősként köszönthettük az előző novellák szereplőit is, így úgy érzem méltó lezárása volt az antológiának. :)

Összességében nézve én úgy érzem a regény teljes mértékben teljesítette, amit ígért. Nyilván az ilyen könyvektől nem kell világmegváltást és túl sok mélyenszántó gondolatot várni, ezeket nem arra találták ki. :) Tökéletes viszont könnyed, szórakoztató olvasmánynak, főként akkor, ha nincs időnk komolyabban elmélyedni egy mélyebb történetben, és csak pár lopott sornyi kikapcsolódásra vágyunk. :)


Megtetszett? Az alábbi linken meg is rendelheted! :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kirsty Moseley: Nothing Left To Lose - Nincs vesztenivalóm (Szívek testőre 1.)

Netflix BookTag

TOP10 kedvenc idézet :)