2018. október 25., csütörtök

Diana Soto: Csak a bolondok boldogok


Kiadó: Underground
Oldalszám: 120 oldal
Kötéstípus: puha kötés
Ár: 2490,-
ISBN: 9786150030852

Fülszöveg
Csupán 24 óra kell ahhoz, hogy a világ a fejetetejére álljon. Pákozdiék elsőre hétköznapi családnak tűnnek. Egy mindent tudni akaró anya, egy fotelbe ragadt apa és egy különleges titkot rejtő testvérpár. Ez a szombat reggel azonban véglegesen megváltoztatja az életüket. Elmegy az áram…

Mit rejt a valóság, ha rákényszerít minket a beszélgetésre?

Mi történik, ha nem tudunk többé az internet mögött elrejtőzni?

A Könyv, pont jókor kihívás ehavi fordulójában a feladatunk, hogy kilépjünk a komfortzónánkból. Hát én ezt most alaposan megtettem, mert egy drámát olvastam. :D Igen-igen távol áll tőlem ez a műfaj, viszont megmondom őszintén, tetszett ez a könyv. Remélem Ti is kedvet kaptok hozzá. :)

Véleményem
Hát megmondom őszintén, kicsit félve kezdtem neki a műnek. És ez elsősorban a műfajnak köszönhető. A drámával kapcsolatos ismereteim, kontaktusom lekorlátozódnak arra, amit irodalom órákon foglalkoztunk vele. Ennek oka viszont az irodalommal releváns helyzetem, ugyanis nemigen szeressük mi egymást. Nem tudom miért, de ez már kicsi korom óta így van. A hideg kiráz amikor visszagondolok egy-egy magyar órára. Valószínű ezért kezdődött olyan döcögősen a viszonyom a művel.

Ettől független hála istennek pozitív csalódás volt mind témaválasztásban, mind kivitelezésben.
De most kicsit a történetről. 😊
Rögtön az elején megismerkedhetünk a Pákozdi családdal, az ő hétköznapjaikkal. Pákozdiné készíti a gyerekek reggelijét, képeket csinál magáról, amit azonnal tölt is fel az Észbukra. Pákozdi úr jó szokásához híven gubbaszt a tévé előtt, a gyerekek, Elemér és Szandi készülődnek az iskolába. Közben a jó öreg Papa, ahogy azt az idősek szokták, szórja a „bezzeg az én időmben” kezdetű mondatokat. Mindenki vagy a telefonját nyomkodja, vagy a tévét bambulja. Teljes mértékig áthatja az életüket az internet, a technika. Ám egyszer csak beüt a krach, és elmegy az áram. Se tévé, se internet, se telefon, semmi, ezáltal olyan titkok kerülnek napvilágra, amik jobb ha mélyen eltemetve maradtak volna.
Most nem fogom elkezdeni szapulni a technológiát, az internetet, az okostelefont és a többit. Nem, mert én is ugyanúgy használom, és megmondom őszintén, én nem tudnék meglenni telefon nélkül. (Jó, ha úgy van – pl. lemerül, otthon hagyom, ilyenek – akkor megvagyok nélküle, de ilyen esetek ritkán vannak) Szerves részét képezi az életemnek, ahova megyek oda magammal viszem, mert szinte mindent már ezen intézek. És a mai rohanó világban ez így is lesz, még ha cigánykereket hánynak akkor is. És ez ellen nem is lehet mit tenni. DE! Meg lehet találni egy egészséges egyensúlyt. Igaz, hogy kb. mindenhova magammal viszem, de ha úgy van akkor inkább beszélgetek a barátnőimmel, és nem a telefonom nyomkodom. Ugyanez otthon. Amíg egyedül vagyok addig használom (de igaz ez a laptopra, a tévére is), de amint a többiek is hazaérnek, akkor már nem, vagy minimálisra csökkentem. Az ebédlőasztalnál tiltott mindenféle kütyű vagy bármi használata, ami szerintem jó dolog, mert így legalább kommunikálunk egymással. A történetben szereplő családban az a legnagyobb probléma, hogy a kommunikáció teljesen megszűnt. Annyira rossz érzés volt ezzel szembesülni. Beszippantotta őket az internet abszolút. Azonban amikor bekövetkezett az áramszünet, nem volt se internet, se semmi, kénytelenek voltak egymással beszélgetni. Itt akár örülni is elkezdhettünk volna…….. de erre esélyünk sincs. Kezdtem reménykedni, hogy ha már annak az istenverte internetnek annyi, akkor elkezdenek nyitni egymás felé, pozitív irányt vesz a történetük. Megtudok többet az életükről, érzéseikről, gondolataikról, vagy bármiről ami velük kapcsolatos. De nem. Az a ridegség, hidegség, amivel egymáshoz szólnak egészen szívszorító. Annyira fogságba ejtett mindenkit a technológia, hogy teljesen elhidegültek a másiktól, a vérköteléken kívül semmi nem maradt a családtagok közti kapocsból. És ez rávilágít arra, hogy sokszor most is ilyen helyzetek alakulhatnak ki. Viszont ha odafigyelünk, és megtartjuk a kellő egyensúlyt, elkerülhetők az ilyesfajta problémák. 😊

A szereplőkről nem igazán tudnék jellemzést adni, ahhoz nem volt elég hosszú a mű, hogy kellőképpen megismerjem őket, véleményt alkothassak róluk. Viszont nagyon sajnálom őket, és hogy erre a szintre jutottak. És a legfélelmetesebb, hogy akár én akár bárki más is eljuthat idáig, a konkrét idegösszeroppanásig. 

Összességében azt mondhatom, hogy tetszett. Nagyon jól összefoglalja, hogy mire képes az internet, ha hagyjuk, hogy átvegye az irányítást az életünk felett. Ha hagyjuk, hogy általa más befolyásolhasson minket, akár uralkodhasson felettünk. Viszont ha nem engedjük, hogy átvegye az irányítást, elkerülhetjük az olyan dolgokat, mint ami a könyvben is lezajlott. És akkor nem csak a bolondok lehetnek boldogok. :) 

Feladat: selfie a könyvvel, amit olvastál :) (esetemben ez nem papírforma, hanem pdf, amit az írónő küldött nekem :) )


Megtetszett? Rendeld meg!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése