Könyv, pont jókor - Sarah J. Maas: Throne of Glass - Üvegtrón



Eredeti cím: Throne of Glass
Fordító: Varga Csaba
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 544 oldal
Kötés típus: puha kötés
Ár: 3699,-
ISBN: 9789633731802
Moly






Sziasztok!:) Könyv, pont jókor című rovatunk ehavi kihívásaként egymás kedvencét kellett olvasnunk. Nekem Petus ajánlott és egyáltalán nem bántam meg, hogy az ő kezében volt a döntés, kiderült, hogy nagyon is jól ismeri az ízlésem. :)

Fülszöveg:
Az ​ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

Sarah J. Maas Üvegtrón című könyvét azt hiszem nagyon keveseteknek kell bemutatnom, tekintve, hogy az egyik legnagyobb rajongótábornak örvendő YA regény. Én eddig abba a kis százalékba tartoztam, akiknek mégis sikerült módszeresen elkerülniük az olvasását, de úgy érzem ez hatalmas hiba volt a részemről.

A történet szerint Celaena Sardothien, Adarlan leghírhedtebb orgyilkosa Távolvég sóbányáiban tölti életfogytig tartó büntetését, mikor is a koronaherceg és a testőrkapitány kézen fogva beszambáznak érte, hogy egy visszautasíthatatlan ajánlatot tegyenek. Ha a herceg képviseletében megnyer egy játékot, ami már önmagában is az életébe kerülhet és eztán négy évig szolgálja azt az embert, aki az egész világukat tönkretette, akkor elnyerheti azt, amire egész életében vágyott. A saját szabadságát.

Számomra Sarah a fantasy-világok koronázatlan királynője és ezalkalommal sem kellett csalódnom benne. Erilea kontinensén járunk, ahol tíz kerek éve felszívódott a mágia és Adarlan királya leigázta és rabigába hajtotta a környező királyságokat. Az egésznek baromira olyan érzete van, mintha a világ saját kis negatív disztópiájában járnánk, ahol a varázslatról még csak suttogni sem mernek, és azok, akik nem követik a rendszert, könnyen egy munkatáborban vagy vesztőhelyen találhatják magukat. Elég hidegrázós. Ezt csak tetézi, hogy rengeteg gondosan kidolgozott tájleírást kapunk, persze nem Tolkien-szerű részletességgel (hála a jó égnek), de érződik az írói stíluson, hogy szeretné, ha képben maradnánk, nem hagy minket lemaradni. A sóbányáktól az Üvegpalotáig minden ugyanazt a baljós aurát sugározza, futkos a hátunkon a hideg és végig tudjuk, hogy valami itt nagyon nincs rendben. Senki nem hajlandó beszélni semmiről, tényleg teljesen vakon vagyunk, és rendesen érződik a terror, ami körüllengi az egész történetet. A mágikus elemeket is olyan óvatosan vezetik fel, mintha még maguk sem hinnék el, hogy lehetséges a létezésük, pedig alig tíz éve még életük szerves részét képezte. Én valamiért rettentően szeretem, ha egy könyvnek ilyen hangulata van és rendszerint ilyenkor teljesen be is tud szippantani a sztori. Ez most sem volt másképp, szerintem elég, ha annyit mondok, hogy mire sikerült annyira elszakadnom a sorozattól, hogy megírjam ezt az értékelést már a negyedik részt olvasom és most is fizikai fájdalommal jár távoltartanom magam tőle. 

Ez részben a lendületes történetvezetés miatt van és azért, mert rengeteg olyan elemet és fordulatot
tartalmaz, ami egyszerűen nem enged szabadulni.
A király által kihirdetett játék is ilyen. Olyan az egész, mint valami morbid Csillag születik, ahol minden alkalommal kiszavazzák a leggyengébben teljesítőt. Mármint azok közül, akik egyáltalán életben maradnak. A résztvevők közötti feszültség és az, ahogyan egymást igyekeznek kijátszani még a próbatételeiknél is több izgalmat tartogat, ráadásul érződik, hogy hiába emiatt indult el a cselekmény, a háttérben folyó eseményekhez képest eltörpül a jelentősége. 

A regény másik nagy erőssége a karakterkidolgozásban rejlik, talán ez az első könyv, ahol nem bánom az E/3 szemszöget. Celaena olyan erős személyiség, hogy még így is teljesen átjön minden egyes gondolata, ráadásul úgy érzem, hogy habár ő áll a középpontban a többiek is éppoly fontos részei a történetnek, segítenek nekünk más-más szemszögekből összerakni a nagy egészet.

Celaena már az első pár oldal után a kedvenc könyves főhősnőim élén találta magát. Általánosságban is nagyon szeretem az erős női karaktereket, de ami kiemelte őt a többiek közül az az volt, hogy mennyire nagyon nem volt egydimenziós. Igen, Celaena Adarlan orgyilkosa, pontos, halálos és ő a legrosszabb rémálmod. Emellett nagyszájú, elég gáz a humorérzéke, imádja a kiskutyákat és a könyveket, veszettül édesszájú és borzasztóan hiú. Imádtam, hogy sikerült végre egy olyan karaktert alkotni, aki maga a kétlábon járó nagybetűs VESZÉLY, mégis képes nőies maradni és igenis érdekli, hogy mások is szépnek tartsák. Szerintem ez egy olyan alapvető női tulajdonság, amiről nem gondolnánk, hogy fontos tényező, mégis nagyon hitelessé teszi a karaktert. Ezenfelül ahogy haladunk előre a történetben, két fenyegetőzés és pimaszság között azt is észrevehetjük, hogy erős igazságérzettel rendelkezik és tulajdonképpen egy egész kedves lány.

Dorian Havilliard, a koronaherceg a könyv kötelező sötéthajú, szikrázó zafírkék szemű szépfiúja. Eleinte ennél sokkal több funkciója mondjuk nincs, de ezt legalább jól csinálja. Unalmában és egy egészen kicsikét az apja iránti dacból keveri bele Celaenát az eseményekbe, de kétségtelen, hogy nem rossz szándékú. Kicsit öntelt, kicsit pofátlan, de amúgy meg tök tündér a srác, lehet szeretni. Talán rajta érezhető a legerősebb jellemfejlődés, tetszik az irány, ami felé vele halad az írónő.

A harmadik fő karakterünk Chaol Westfall. Kiscserkész kapitánytól bevallom őszintén eleinte kapartam ám a vakolatot. Semmi személyes, úgy általánosságban a híg fos elönti az agyam az olyan karakterektől, akik a saját erkölcsi fölényükkel haknizva prédikálják végig a fél könyvet. Félre ne értsen senki, nem a Celaenával szembeni óvatosságával és bizalmatlanságával volt problémám, az rendben van, elvégre ő a testőrkapitány. De az, hogy minden harmadik megnyilvánulása arra irányult, hogy a lány szégyellje aztán össze magát, mert bizony embereket ölt, nekem már durva és unalmas is volt. Aranyos srác ő amúgy, de ugyanúgy, mint Celaenának, nekem is el kellett jussak vele egy bizonyos pontra, mire egy nyelvet beszéltünk.

A három központi karakter egyenként is szerethető, de együtt tudnak igazán érvényesülni. Dorian és Chaol piszkosul jó csapat, látszik, hogy a köztük lévő bizalom egy hosszú évek óta tartó barátság eredménye. Celaena és Chaol közös jelenetein én sokszor könnyeztem a nevetéstől, kifejezetten szórakoztató volt, ahogy a lány húzta az agyát. A Dorian és Celaena közötti kapcsolatot még nem igazán tudom hova tenni, mindenesetre érdekes volt figyelemmel követni, ahogy szép lassan felengednek egymás előtt.

A szerelmi vonal (vonalak?) itt nem volt olyan erős, de azon kevés YA könyvek közé tartozik a regény, ahol nem is hiányoltam, bőven volt más, ami lekötötte a figyelmem. Rengeteg nyitott kérdés maradt, ha választ is kaptunk valamire az csak még inkább összekuszálta a dolgokat, ezért érezhető, hogy egy hosszabb sorozat bevezető kötetéről van szó. Letehetetlen, teljesen magával ragadó könyv, ami joggal tud maga mögött ennyi rajongót. Ha eddig valamiért te is kihagytad volna, sipirc olvasni! :) Nálam kedvenc lett. :)

A mostani plusz feladatunk port it-ek készítése volt :)



Megtetszett? Rendeld meg!





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TOP 10 kedvenc idézet :)

Elköszönés :')

Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury - Köd és harag udvara (Tüskék és rózsák udvara 2.)