TOP 10 kedvenc idézet :)
Sziasztok! :)
Hosszú idő után ismét jelentkezem kedvenc idézetes rovattal. Ezúttal Sarah J. Maas Köd és harag udvara című könyvéből hoztam Nektek a kedvenc idézeteimet. Megmondom őszintén elég nehéz volt választani, mert nagy kedvencem a könyv, és persze Rhysand is. De hosszas töprengés után megszületett ez a bejegyzés. :D (Kezdhettem volna az első résszel is, de ott valahogy nem tudtam kimondottan kedvenceket találni.)
Sarah J. Maas: Köd és harag udvara (Tüskék és rózsák udvara 2.)
#1
"Akkor már a szemébe néztem, amikor az övéhez koccintottam a poharam. A kristály szépen, tisztán csengett a mélyen alattunk tomboló tenger morajában, én pedig így szóltam:
– Azokra igyunk, Rhys, akik kívánnak valamit, ha a csillagokra néznek.
A tekintete olyan átható volt, hogy nem is értettem, miért pirultam el Tarquin miatt.
Odakoccintotta a poharát az enyémhez.
– A csillagokra, mert meghallgatnak bennünket, és az álmokra, amik teljesülnek."
#2
"Egyedül az bizonyította, hogy Rhys a közelben van, hogy újabb és újabb feladatokat kaptam tőle: az ábécét kellett vakon másolgatnom, a mondatokban csak egy-egy szót cserélt ki, de egyik felháborítóbb volt, mint a másik.
Rhysand a legsármosabb főúr.
Rhysand a legszórakoztatóbb főúr.
Rhysand a legravaszabb főúr.
Naponta újabb és újabb kínos mondat várt rám, a kicserélt szavak pedig csupán eltérő mértékben tükrözték a pökhendiségét és a hiúságát."
#3
"A férfiak magasak voltak, a szárnyuk hátul szorosan simult erős, izmos testükhöz, pikkelyszerű lemezekből álló sötét bőrruhát viseltek, ami engem valami kígyószerű állat kopott bőrére emlékeztetett. Hátukra hosszú kardot szíjaztak, csodálatosan egyszerű pengékkel. Lehet, hogy mégsem kellett volna így kiöltöznöm? A magasabbik, akinek az arcára árnyékból álarc vetült, nevetve megszólított:
– Gyere csak, Feyre! Nem harapunk, kivéve, ha megkérsz rá minket.
Meglepődve elindultam.
– Ha jól tudom, Cassian, eddig még senki nem vette igénybe az ajánlatod – jegyezte meg Rhys zsebre tett kézzel.
A másik elröhögte magát."
#4
"Csak most tudatosult bennem, hogy milyen közel állunk egymáshoz.
– Amrennek azért veszel ékszert, mert a kegyeiben akarsz maradni, vagy azért, mert együtt vagytok?
Rhys hatalmasat röhögött.
– Amikor fiatal és buta voltam, egyszer ágyba akartam hurcolni, de ő rekedtre röhögte magát rajta."
#5
"– (…) Ők ketten az előszobában – tette hozzá csillogó szemmel – nem tartoznak feltétlenül a megismerendő személyek közé, főleg, ha tovább dörömbölnek az ajtón, mint a gyerekek.
Az újabb dörömböléshez az első férfi még hozzáfűzte:
– Tudod, hogy hallunk, te rohadék.
– Másrészt – folytatta Rhys – ami ezt a két szemétládát illeti, tőled függ, akarsz-e velük most találkozni, vagy okos ember módjára felmész az emeletre, és szundítasz egyet, mert még mindig kicsit sápadt vagy. Aztán ha felébredsz, átöltözhetnél valami városiasabb ruhába. Én eközben pépet csinálok belőlük, amiért így mernek beszélni a főurukkal."
#6
"– Gondolj rám, milyen jóképű vagyok, milyen tehetséges…
– Milyen fennhéjázó…
– Az is. – Meztelen mellkasán keresztbe fonta a karját, mire a hasizmai kissé megfeszültek.
– Ha már itt tartunk, akkor vegyél fel egy inget – oktattam ki.
Macskaszerű mosoly.
– Miért? Zavarban vagy netán?
– Meglep, hogy nincs tükör a házban, annyira imádod nézegetni magad.
Azriel köhögő rohamot kapott, Cassian csak elfordult, de a szájára tette a kezét."
#7
"Amren fújtatott egyet, és a körmeit kezdte piszkálni, miközben elnyúlt a kényelmes kanapén.
– Hallotta már az előbb is, tízszer elmondtad neki, Cassian.
– Ha nem fogod be a szádat, Amren, akkor beráncigállak a ringbe, és kiderül, valójában mennyit edzettél az utóbbi időben.
Amren csak tovább tisztogatta a körmeit, és ekkor vettem csak észre, hogy egy apró csonttal.
– Ha egy ujjal is hozzám érsz, Cassian, megszabadítalak a kedvenc testrészedtől, akármilyen kicsike is.
Cassian felnevetett."
#8 18+
"– Cassian tegnap este megpróbált lebeszélni arról, hogy magammal hozzalak. Annyira felizgatta magát, hogy már-már azt hittem, behúz nekem egyet.
– Miért? – Alig ismertem őt.
– Ki tudja? Valószínűleg őt jobban izgatja, hogy megdugjon, mint hogy megvédjen.
– Te disznó!
– Rajtad múlik, te is tudod – közölte, és felemelt egy kiszáradt bükkfaágat, hogy átbújjak alatta. – Biztos vagyok benne, hogy ha testi síkon is fejlődni szeretnél, Cassian boldogan segítene.
Úgy éreztem, hogy most is csak kóstolgat, amin eléggé felhúztam magam, ezért visszavágtam:
– Akkor mondd meg neki, hogy ma este jöjjön a szobámba."
#9
"A lelkem mélyén nem igazán akartam tudni, pontosan miféle lény is Amren.
– Szóval, ha összekapunk és letépem róla a nyakláncát, akkor ő pecsenyét süt belőlem és felfal engem?
Nevetett.
– Nem, Amren ennél sokkal rosszabb dolgokra képes. Amikor legutóbb összevesztek, porig égették a kedvenc hegyi Morral nyaralómat. – Felvonta a szemöldökét. – Akármit is jelentsen az, hogy én vagyok Prythian történetének legerősebb főura, az elmúlt évszázadban csak egyszer vágtam Amren szavába."
#10
"Éreztem, hogy elvörösödöm.
– Nem tudnál tanárt fogadni?
– Olyan nehezedre esik előttem megpróbálni? – kérdezte felvont szemöldökkel.
– Főúrként nincs jobb dolgod ennél?
– Dehogy nincs, viszont egyik se olyan élvezetes, mint téged kínlódni látni.
– Hogy te mekkora rohadék vagy!
Fújtatva nevetett egyet.
– Csúnyábbakat is mondtak már rám, még te is."
+1 💗
"- Azt hitted, hogy elmegyek vele?
Megállt a szájában a falat, és letette a villáját.
- Minden szavatokat hallottam. Tudtam, hogy vigyázol magadra, és ... - Harapott még egy falatot a pitéjéből, és lenyelte, mielőtt folytatta volna: - És elhatároztam, hogy elfogadom, ha önként megfogod a kezét. Valahogy túléltem volna. A te döntésed volt.
Ittam egy kortyot.
– És ha elrabolt volna?
Könyörtelenség villant fel a tekintetében.
– Akkor az egész világot felforgattam volna azért, hogy visszaszerezzelek."
Ezek azok az idézetek, amik számomra nagy kedvencek. A komment szekcióban várom a Ti kedvenceiteket is, ha van kedvetek írjátok meg. :)
Hosszú idő után ismét jelentkezem kedvenc idézetes rovattal. Ezúttal Sarah J. Maas Köd és harag udvara című könyvéből hoztam Nektek a kedvenc idézeteimet. Megmondom őszintén elég nehéz volt választani, mert nagy kedvencem a könyv, és persze Rhysand is. De hosszas töprengés után megszületett ez a bejegyzés. :D (Kezdhettem volna az első résszel is, de ott valahogy nem tudtam kimondottan kedvenceket találni.)
Sarah J. Maas: Köd és harag udvara (Tüskék és rózsák udvara 2.)
#1
"Akkor már a szemébe néztem, amikor az övéhez koccintottam a poharam. A kristály szépen, tisztán csengett a mélyen alattunk tomboló tenger morajában, én pedig így szóltam:
– Azokra igyunk, Rhys, akik kívánnak valamit, ha a csillagokra néznek.
A tekintete olyan átható volt, hogy nem is értettem, miért pirultam el Tarquin miatt.
Odakoccintotta a poharát az enyémhez.
– A csillagokra, mert meghallgatnak bennünket, és az álmokra, amik teljesülnek."
#2
"Egyedül az bizonyította, hogy Rhys a közelben van, hogy újabb és újabb feladatokat kaptam tőle: az ábécét kellett vakon másolgatnom, a mondatokban csak egy-egy szót cserélt ki, de egyik felháborítóbb volt, mint a másik.
Rhysand a legsármosabb főúr.
Rhysand a legszórakoztatóbb főúr.
Rhysand a legravaszabb főúr.
Naponta újabb és újabb kínos mondat várt rám, a kicserélt szavak pedig csupán eltérő mértékben tükrözték a pökhendiségét és a hiúságát."
#3
"A férfiak magasak voltak, a szárnyuk hátul szorosan simult erős, izmos testükhöz, pikkelyszerű lemezekből álló sötét bőrruhát viseltek, ami engem valami kígyószerű állat kopott bőrére emlékeztetett. Hátukra hosszú kardot szíjaztak, csodálatosan egyszerű pengékkel. Lehet, hogy mégsem kellett volna így kiöltöznöm? A magasabbik, akinek az arcára árnyékból álarc vetült, nevetve megszólított:
– Gyere csak, Feyre! Nem harapunk, kivéve, ha megkérsz rá minket.
Meglepődve elindultam.
– Ha jól tudom, Cassian, eddig még senki nem vette igénybe az ajánlatod – jegyezte meg Rhys zsebre tett kézzel.
A másik elröhögte magát."
#4
"Csak most tudatosult bennem, hogy milyen közel állunk egymáshoz.
– Amrennek azért veszel ékszert, mert a kegyeiben akarsz maradni, vagy azért, mert együtt vagytok?
Rhys hatalmasat röhögött.
– Amikor fiatal és buta voltam, egyszer ágyba akartam hurcolni, de ő rekedtre röhögte magát rajta."
#5
"– (…) Ők ketten az előszobában – tette hozzá csillogó szemmel – nem tartoznak feltétlenül a megismerendő személyek közé, főleg, ha tovább dörömbölnek az ajtón, mint a gyerekek.
Az újabb dörömböléshez az első férfi még hozzáfűzte:
– Tudod, hogy hallunk, te rohadék.
– Másrészt – folytatta Rhys – ami ezt a két szemétládát illeti, tőled függ, akarsz-e velük most találkozni, vagy okos ember módjára felmész az emeletre, és szundítasz egyet, mert még mindig kicsit sápadt vagy. Aztán ha felébredsz, átöltözhetnél valami városiasabb ruhába. Én eközben pépet csinálok belőlük, amiért így mernek beszélni a főurukkal."
#6
"– Gondolj rám, milyen jóképű vagyok, milyen tehetséges…
– Milyen fennhéjázó…
– Az is. – Meztelen mellkasán keresztbe fonta a karját, mire a hasizmai kissé megfeszültek.
– Ha már itt tartunk, akkor vegyél fel egy inget – oktattam ki.
Macskaszerű mosoly.
– Miért? Zavarban vagy netán?
– Meglep, hogy nincs tükör a házban, annyira imádod nézegetni magad.
Azriel köhögő rohamot kapott, Cassian csak elfordult, de a szájára tette a kezét."
#7
"Amren fújtatott egyet, és a körmeit kezdte piszkálni, miközben elnyúlt a kényelmes kanapén.
– Hallotta már az előbb is, tízszer elmondtad neki, Cassian.
– Ha nem fogod be a szádat, Amren, akkor beráncigállak a ringbe, és kiderül, valójában mennyit edzettél az utóbbi időben.
Amren csak tovább tisztogatta a körmeit, és ekkor vettem csak észre, hogy egy apró csonttal.
– Ha egy ujjal is hozzám érsz, Cassian, megszabadítalak a kedvenc testrészedtől, akármilyen kicsike is.
Cassian felnevetett."
#8 18+
"– Cassian tegnap este megpróbált lebeszélni arról, hogy magammal hozzalak. Annyira felizgatta magát, hogy már-már azt hittem, behúz nekem egyet.
– Miért? – Alig ismertem őt.
– Ki tudja? Valószínűleg őt jobban izgatja, hogy megdugjon, mint hogy megvédjen.
– Te disznó!
– Rajtad múlik, te is tudod – közölte, és felemelt egy kiszáradt bükkfaágat, hogy átbújjak alatta. – Biztos vagyok benne, hogy ha testi síkon is fejlődni szeretnél, Cassian boldogan segítene.
Úgy éreztem, hogy most is csak kóstolgat, amin eléggé felhúztam magam, ezért visszavágtam:
– Akkor mondd meg neki, hogy ma este jöjjön a szobámba."
#9
"A lelkem mélyén nem igazán akartam tudni, pontosan miféle lény is Amren.
– Szóval, ha összekapunk és letépem róla a nyakláncát, akkor ő pecsenyét süt belőlem és felfal engem?
Nevetett.
– Nem, Amren ennél sokkal rosszabb dolgokra képes. Amikor legutóbb összevesztek, porig égették a kedvenc hegyi Morral nyaralómat. – Felvonta a szemöldökét. – Akármit is jelentsen az, hogy én vagyok Prythian történetének legerősebb főura, az elmúlt évszázadban csak egyszer vágtam Amren szavába."
#10
"Éreztem, hogy elvörösödöm.
– Nem tudnál tanárt fogadni?
– Olyan nehezedre esik előttem megpróbálni? – kérdezte felvont szemöldökkel.
– Főúrként nincs jobb dolgod ennél?
– Dehogy nincs, viszont egyik se olyan élvezetes, mint téged kínlódni látni.
– Hogy te mekkora rohadék vagy!
Fújtatva nevetett egyet.
– Csúnyábbakat is mondtak már rám, még te is."
+1 💗
"- Azt hitted, hogy elmegyek vele?
Megállt a szájában a falat, és letette a villáját.
- Minden szavatokat hallottam. Tudtam, hogy vigyázol magadra, és ... - Harapott még egy falatot a pitéjéből, és lenyelte, mielőtt folytatta volna: - És elhatároztam, hogy elfogadom, ha önként megfogod a kezét. Valahogy túléltem volna. A te döntésed volt.
Ittam egy kortyot.
– És ha elrabolt volna?
Könyörtelenség villant fel a tekintetében.
– Akkor az egész világot felforgattam volna azért, hogy visszaszerezzelek."
Ezek azok az idézetek, amik számomra nagy kedvencek. A komment szekcióban várom a Ti kedvenceiteket is, ha van kedvetek írjátok meg. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése