Közös olvasás: Alexandra Christo: To Kill a Kingdom - Egy birodalom végzete


Eredeti cím: To Kill a Kingdom / Fordító: Nagy Boldizsár / Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó / Oldalszám: 424 oldal / ISBN: 9789634576525 / Moly, Goodreads

Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Annyi ​szívet gyűjtöttem be eddig, ahány éves vagyok.
Vagyis a hálószobámban összesen tizenhét rejtőzik valahol a homok alatt. Olykor-olykor leások, csak hogy lássam, mind megvannak-e még. Lenn a mélyben, vérben ázva. Megszámlálom őket, és megnyugszom, hogy nem lopták el egyiket sem éjszaka. Azon se lepődnék meg, ha így történne. A szíveknek hatalma van, a magamfajták pedig egy dologra vágynak még az óceánnál is jobban: hatalomra.

A HERCEG SZÍVE LENNE AZ IGAZI TRÓFEA!

Lira hercegnő egy királyi családból származó szirén, azok közt is a legveszélyesebb. A víz alatti világban nagy tiszteletnek örvend. Már csak egy szív hiányzik a gyűjteményéből – ám azt elhibázza. Anyja, a Tenger Királynője büntetésből átváltoztatja, mégpedig egy olyan lénnyé, amitől a legjobb undorodik: emberré. Elveszi tőle a bűvös szirénénekkel képességét is, és megparancsolja, hogy a téli napfordulóig vigye el neki Elian herceg szívét, különben ember marad örökre.

Hiába ő a leghatalmasabb emberi királyság trónörököse, Elian herceg csak az óceánon érzi magát igazán otthon. A szirénvadászat pedig a hivatása. Amikor kiment egy lányt az óceán habjaiból, hamar rájön, hogy ő bizony más, mint aminek először hitte. Az idegen megígéri neki, hogy a segítségére lesz, és együtt fogják megtalálni a módját, hogyan pusztítsák el a sziréneket. De vajon megbízhat a lányban? És vajon hány alkuba kell belemennie Elian hercegnek, mire megszabadítja az embereket a legnagyobb ellenségtől?

Kirobbanóan sikeres nemzetközi bestseller, ami Sarah J. Maas és Marissa Meyer sorozataihoz hasonlóan vagány, izgalmas és szemtelen módon dolgoz fel egy klasszikus mesét.

Véleményem:

"– A háborúkat nem lehet megnyerni – felelem. – Ott mindenki csak veszteni tud."

Hát, én nagy reményeket fűztem ehhez a könyvhöz, lehet túl nagyokat. Sajnos nekem kissé csalódás volt.

Tavaly ősszel a Könyvmolyképző facebook-oldalán találkoztam ezzel a könyvvel először. A borító rögtön magával ragadott. Aztán elolvastam a fülszöveget, és fel is került a kívánságlistámra, hogy majd egyszer mindenképpen szeretném beszerezni. Később ez az idézet jött velem szembe neten:

"Lira elkapta a tekintetem, és felvonja az egyik szemöldökét.
- Most a nyakláncot bámulod vagy a mellemet?
- Melyikért nem jár pofon? - kérdezem szégyentelenül mosolyogva."

Itt döntöttem el, hogy nem majd, hanem most rendelem meg. Ezen idézet alapján igen nagy reményeket fűztem a könyvhöz, azt hittem, új kedvencet fogok felavatni. Hát nem így lett. Nekem nem igazán nyerte el a tetszésem. Nem volt kimondottan rossz, de nem is volt hű de jó. Látszik, hogy első könyve volt az írónőnek. Pedig az alapötlet nagyon jó: kicsit sötétebb Kis hableány átdolgozás, extra elemekkel. Csak még egy kicsit nem ártott volna dolgoznia rajta, a történetvezetésen, a karaktereken. A fenti idézet alapján én arra számítottam, hogy majd pattognak a szikrák Lira és Elian között, de sajnos elég laposak voltak a párbeszédeik (egy-kettőtől eltekintve). Meg kicsit unalmas volt a végére, hogy minden gond nélkül veszik az összes eléjük kerülő akadályt (bár mese lévén ezt nem igazán róhatom fel az írónőnek). A történet végén, a nagy csatajelenet során is voltak elég furcsa megoldásai az írónőnek (de ettől többet nem szeretnék elárulni, nem szeretnék elspoilerezni semmit).

Karakterek terén viszont nem csalódtam szerencsére. Igaz, a párbeszédek nem olyanok voltak, mint amire számítottam, de ettől eltekintve mindkét főszereplőt megkedveltem. Liranak van egyfajta stílusa, ami szerintem eléggé megosztóvá teheti az olvasóközönséget: vagy utálják vagy szeretik. Én az utóbbi csoportba tartozom, megkedveltem őt a történet során. Ugyanígy vagyok Eliannel is. Kifejezetten tetszett benne, hogy jobban szerette a kalóz életet, mint a szárazföldit. De ami igazán magával ragadott az a gondolkodásmódja. Gond nélkül váltogatta a kalóz és a trónörökösi észjárást. Tisztába volt vele, mikor melyiket érdemes használni, és a lehetőségekhez mérten ki is használta az adott szituációban lévő esetleges előnyeit. Szóval előtte le a kalappal mindenképpen. :)

Összességében szerintem nem volt ez olyan rossz könyv. Van még mit csiszolni rajta, de kezdetnek nem rossz. Igazából ajánlom elolvasásra, mert igaz nekem annyira nem jött be, de sok pozitív értékelést is olvastam, szóval egy próbát mindenképpen megér. :)

"– Az emberek nem azért árulják el a titkaikat, mert a másiknak tudnia kell róla. Hanem azért, mert arra vágynak, hogy megoszthassák valakivel."

Csillagozás:
Megtetszett? Rendeld meg!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kirsty Moseley: Nothing Left To Lose - Nincs vesztenivalóm (Szívek testőre 1.)

Netflix BookTag

TOP10 kedvenc idézet :)