A hónap könyve - '20 Február :)
Sziasztok! :)
Egy új rovattal szeretném folytatni a márciust. Az a tervem, hogy minden hónap elején egy bejegyzésben elmondom, hogy az előző hónapban elolvasott könyvek közül melyik volt a kedvencem. Ez a rovat "A hónap könyve" néven fog futni. Ebben a bejegyzésben megpróbálok egy kis kedvcsinálóval is szolgálni, hátha Ti is kedvet kaptok a könyvhöz. :)
De lássuk is mi volt a februári hónap kedvenc könyve. :)
Megmondom őszintén, hogy nehéz volt a döntés. Két könyv között őrlődtem sokáig: az egyik Sarina Bowen Keserédese, a másik pedig Mariana Zapata Szívvel a falnak című könyve volt. Aztán végülis nagy nehezen megszületett a döntés is. :D Így a hónap könyv nem más lett, mint:
Mariana Zapata: The Wall of Winnipeg and Me - Szívvel a falnak könyve. :D
Őszintén szólva nem tudom mivel vett meg magának ennyire. Az elején még csak nem is szerettem Aident. Valahogy mégis elérte, hogy tokától bokáig beleszeressek. Szerintem a jellemfejlődése az, ami a legjobban lenyűgözött. De erről majd részletesebben írok a könyv értékelésében. :)
És most jöjjenek az érdekességek/információk az írónőről :)
Az írónőről :)
Mariana Zapata nem sokkal azután kezdett szerelmi történeteket írni, hogy megtanult betűzni.
Azt talán nem kellene elismernie, hogy romantikus novellákat csempészett ki nagynénje könyvespolcáról, még azelőtt, hogy egyáltalàn elég idős lett volna ahhoz, hogy megértse, mit jelent, amikor egy férfi felhajtja egy nő szoknyáját. (Ne mondjátok el az anyukájának!)
Szerencsére egy ideig megmaradt a hercegeknél és hercegnőknél. Tinédzser korában fanfiction-ket írt fiú bandákról (valahol még mindig létezik egy weboldal ezekkel a mesterművekkel)
Húszas évei elején visszatért Sookie Stackhousehoz és a Twilighthoz.
Tulajdonképpen a Significant Other ( Limp Bizkit album) végül megmondta neki, hogy foglalkozzon azzal, amivel valójában akar. Így el kezdett dolgozni az eredeti munkáján. Novelláit átszövi a könnyű humor, testiség és káromkodás.
Mariana egy kisvárosban lakik, Pagosa Springs-ben, Coloradoban a férjével és legjobb baràtjával Chris Letchford-al és a két szeretett ( és érzelmileg manipuláló) német dog gyerekükkel, Doriannal és Kaiserrel.
Amikor nem tetteti az írást, akkor sci-fi, fantasy, steampunk vagy történelmi romantikus novellákat olvas.
Általában rajta kaphatod, ahogy a kutyáit zaklatja, begubózik otthon vagy vicceket puffogtat a családtagjai kárára.
(Forrás: https://www.marianazapata.com/about-me, köszönet a fordításért Wandamacinak /moly.hu/ :) )
További művei:
- Wait for It
- Kulti
- From Lukov with Love
- Under Locke
- Dear Aaron
- Rhythm, Chord & Malykhin
- The Best Thing
- Luna and the Lie
- Lingus
Kedvenc idézetek :)
"Azt viszont senki sem meséli el neked, hogy a céljaid felé vezető út nem egyenes, inkább egy labirintusra hasonlít. Megállsz, elindulsz, meghátrálsz, befordulsz néhány rossz sarkon, de ami a lényeg: soha nem szabad elfelejteni, hogy van kijárat. Valahol legalábbis van."
"Az élet a döntésekről szól. Te döntöd el, mihez kezdesz azzal, amid van."
18+
"Az égvilágon semmi sem készíthetett volna fel arra, amit mondott.
– Legyél a feleségem!
– Mi van? – A kérdés olyan meglepetten és olyan nyersen bukott ki belőlem, ahogyan csak egy ilyen helyzetben kibukhat.
Drogozik. Ez, bazdmeg, tényleg drogozik."
"- Társak vagyunk. Egy csapat vagyunk. Te mondtad.
Erre csak bólogatni tudtam, el is nyertem tőle egy "de hülye vagy" pillantást. A szemöldöke éppen csak megemelkedett, az arca pedig csak annyi elszántságot tükrözött, amennyi egy összetűzéshez feltétlenül kell.
- Ha valaki szarakodik veled, annak velem kell elszámolnia, Van. Nem akarom megbántani az érzéseidet. Lehet, hogy barátnak nem vagyok elég jó, de azt nem fogom hagyni, hogy aki bánt téged, megússza szárazon. Soha. Megértetted?"
"– Mi a fene, Aid? Már egy tucatszor hívtalak – kezdte Trevor némileg emelt hangon.
Na, és mit válaszolt erre a ház bölcse?
– Tudom. Működik a hívásazonosító."
"Aiden nem mosolyog, és nem is szemérmeskedik. Nem tudja, vagy nem érdekli, milyen felejthetetlen látványt nyújt. Az önbizalma sokkal mélyebben gyökerezik, mint egy férfié, akinek tetszik, amit a tükörben lát. Aiden azokra a képességeire büszke, amikre kemény munkával tett szert. Teljes egészében hisz magában. Tudni akarja, mire képes, és minden egyes nap jobb akar lenni, mint amilyen az előző nap volt. A külsőségek meg az ilyen szarságok, amit a többi ember nagyra értékel, őt nem érdeklik."
"– Lehet, hogy nem jön be, de az is lehet, hogy igen. Csak akkor fogod megtudni, ha megpróbálod. Ha meg sem próbálod, valószínűleg rozzant vénemberként is azon fog járni az eszed, mi lett volna, ha nem adod fel ilyen könnyen."
Összességében azt kell mondjam, hogy új kedvencet avattam. Lehet, hogy az elején kicsit döcögősebben indul a történet, de a vége minden várakozást megér. Remélem az idézetek (és később az értékelés) alapján Ti is kedvet kaptok ehhez a nagyszerű könyvhöz! :)
Egy új rovattal szeretném folytatni a márciust. Az a tervem, hogy minden hónap elején egy bejegyzésben elmondom, hogy az előző hónapban elolvasott könyvek közül melyik volt a kedvencem. Ez a rovat "A hónap könyve" néven fog futni. Ebben a bejegyzésben megpróbálok egy kis kedvcsinálóval is szolgálni, hátha Ti is kedvet kaptok a könyvhöz. :)
De lássuk is mi volt a februári hónap kedvenc könyve. :)
Megmondom őszintén, hogy nehéz volt a döntés. Két könyv között őrlődtem sokáig: az egyik Sarina Bowen Keserédese, a másik pedig Mariana Zapata Szívvel a falnak című könyve volt. Aztán végülis nagy nehezen megszületett a döntés is. :D Így a hónap könyv nem más lett, mint:
Mariana Zapata: The Wall of Winnipeg and Me - Szívvel a falnak könyve. :D
Őszintén szólva nem tudom mivel vett meg magának ennyire. Az elején még csak nem is szerettem Aident. Valahogy mégis elérte, hogy tokától bokáig beleszeressek. Szerintem a jellemfejlődése az, ami a legjobban lenyűgözött. De erről majd részletesebben írok a könyv értékelésében. :)
És most jöjjenek az érdekességek/információk az írónőről :)
Az írónőről :)
Mariana Zapata nem sokkal azután kezdett szerelmi történeteket írni, hogy megtanult betűzni.
Azt talán nem kellene elismernie, hogy romantikus novellákat csempészett ki nagynénje könyvespolcáról, még azelőtt, hogy egyáltalàn elég idős lett volna ahhoz, hogy megértse, mit jelent, amikor egy férfi felhajtja egy nő szoknyáját. (Ne mondjátok el az anyukájának!)
Szerencsére egy ideig megmaradt a hercegeknél és hercegnőknél. Tinédzser korában fanfiction-ket írt fiú bandákról (valahol még mindig létezik egy weboldal ezekkel a mesterművekkel)
Húszas évei elején visszatért Sookie Stackhousehoz és a Twilighthoz.
Tulajdonképpen a Significant Other ( Limp Bizkit album) végül megmondta neki, hogy foglalkozzon azzal, amivel valójában akar. Így el kezdett dolgozni az eredeti munkáján. Novelláit átszövi a könnyű humor, testiség és káromkodás.
Mariana egy kisvárosban lakik, Pagosa Springs-ben, Coloradoban a férjével és legjobb baràtjával Chris Letchford-al és a két szeretett ( és érzelmileg manipuláló) német dog gyerekükkel, Doriannal és Kaiserrel.
Amikor nem tetteti az írást, akkor sci-fi, fantasy, steampunk vagy történelmi romantikus novellákat olvas.
Általában rajta kaphatod, ahogy a kutyáit zaklatja, begubózik otthon vagy vicceket puffogtat a családtagjai kárára.
(Forrás: https://www.marianazapata.com/about-me, köszönet a fordításért Wandamacinak /moly.hu/ :) )
További művei:
- Wait for It
- Kulti
- From Lukov with Love
- Under Locke
- Dear Aaron
- Rhythm, Chord & Malykhin
- The Best Thing
- Luna and the Lie
- Lingus
Kedvenc idézetek :)
"Azt viszont senki sem meséli el neked, hogy a céljaid felé vezető út nem egyenes, inkább egy labirintusra hasonlít. Megállsz, elindulsz, meghátrálsz, befordulsz néhány rossz sarkon, de ami a lényeg: soha nem szabad elfelejteni, hogy van kijárat. Valahol legalábbis van."
"Az élet a döntésekről szól. Te döntöd el, mihez kezdesz azzal, amid van."
18+
"Az égvilágon semmi sem készíthetett volna fel arra, amit mondott.
– Legyél a feleségem!
– Mi van? – A kérdés olyan meglepetten és olyan nyersen bukott ki belőlem, ahogyan csak egy ilyen helyzetben kibukhat.
Drogozik. Ez, bazdmeg, tényleg drogozik."
"- Társak vagyunk. Egy csapat vagyunk. Te mondtad.
Erre csak bólogatni tudtam, el is nyertem tőle egy "de hülye vagy" pillantást. A szemöldöke éppen csak megemelkedett, az arca pedig csak annyi elszántságot tükrözött, amennyi egy összetűzéshez feltétlenül kell.
- Ha valaki szarakodik veled, annak velem kell elszámolnia, Van. Nem akarom megbántani az érzéseidet. Lehet, hogy barátnak nem vagyok elég jó, de azt nem fogom hagyni, hogy aki bánt téged, megússza szárazon. Soha. Megértetted?"
"– Mi a fene, Aid? Már egy tucatszor hívtalak – kezdte Trevor némileg emelt hangon.
Na, és mit válaszolt erre a ház bölcse?
– Tudom. Működik a hívásazonosító."
"Aiden nem mosolyog, és nem is szemérmeskedik. Nem tudja, vagy nem érdekli, milyen felejthetetlen látványt nyújt. Az önbizalma sokkal mélyebben gyökerezik, mint egy férfié, akinek tetszik, amit a tükörben lát. Aiden azokra a képességeire büszke, amikre kemény munkával tett szert. Teljes egészében hisz magában. Tudni akarja, mire képes, és minden egyes nap jobb akar lenni, mint amilyen az előző nap volt. A külsőségek meg az ilyen szarságok, amit a többi ember nagyra értékel, őt nem érdeklik."
"– Lehet, hogy nem jön be, de az is lehet, hogy igen. Csak akkor fogod megtudni, ha megpróbálod. Ha meg sem próbálod, valószínűleg rozzant vénemberként is azon fog járni az eszed, mi lett volna, ha nem adod fel ilyen könnyen."
Összességében azt kell mondjam, hogy új kedvencet avattam. Lehet, hogy az elején kicsit döcögősebben indul a történet, de a vége minden várakozást megér. Remélem az idézetek (és később az értékelés) alapján Ti is kedvet kaptok ehhez a nagyszerű könyvhöz! :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése