Borítómánia #13 - Olaszországban játszódó könyvek

Sziasztok! :)

A héten - újabb késésekkel tarkítva - olyan könyveket gyűjtöttünk össze, amik Olaszországban (vagy Itáliában) játszódnak. Próbáltuk a lehető legtöbb félét összeszedni, és ismét Anna segítségét vettük igénybe. Azt hiszem, hogy szegényt annyira gyakran piszkáljuk emiatt, hogy lehetne társszerkesztője a sorozatunknak. :D

Nektek van kedvenc, Olaszországban játszódó könyvetek? :)

Alessandro D'Avenia: Fehér, ​mint a tej, piros, mint a vér

Évi: Most úgy döntöttem, hogy ehhez el kell olvasnom a fülszöveget. Mert anélkül nem nagyon érteném meg. És bár vannak még homályos foltok most is, de egy kicsit tisztább lett a kép. Valóban nem sokkal, de valamennyivel. Nagyon tetszik, hogy a lányon fehér-piros ruha van. Széppé teszi az összhatást, ahogy a cím megjelenik valamennyire a borítón. Nem feltétlen úgy, ahogy várnánk, de megjelenik, ami szerintem nagyon jó. És attól függetlenül, hogy ez nem tej és nem vér, nagyon szép. Igaz, nem akarom elképzelni az előbbi kettőt egymás mellett. Nekem tetszik ez a borító.

Petus: Ötletem sincs, mit akar jelenteni a borító (és a cím). A lánynak elég furcsa a testtartása. Kicsit mintha tartózkodó lenne, de közben vágyakozó is, szóval számomra teljesen érthetetlen. A piros-fehér ruha szerintem a címre utalhat (vagy a cím a ruhára). Mondjuk én azt sem így csináltam volna, hanem a „Fehér, mint a tej” részt fehérrel, a „piros, mint a vér” részt pedig pirossal írtam volna. Amúgy nem lett rossz, csak számomra kicsit érthetetlen.

Anne Fortier: Júlia

Évi: Szerintem ennek gyönyörű borítója van. Annyira letisztult. A fehér és a lila csodaszépen néznek ki egymás mellett. A kis beékelődő zöld pedig teljessé teszi ezt az egészet. A középső ablak (vagy kapu?) mintája szintén nagyon illik a színekhez, vagyis magához az egész borítóhoz. Az ehhez hasonló kanyargós ábrákat mindig is nagyon szerettem, ezért ez végképp az egyik kedvencem.

Petus: Na ez már tetszik. A lila-fehér-zöld összhatás nagyon jó. A betűtípust is nagyon jól eltalálták. A központi kép és a megnagyobbított cím oda vonzza a tekintetet. Ami által kicsit lejjebb vándorol a tekintet, és meglátjuk a borító kulcsfontosságú részét. A cím alatt lévő egyetlen sorocskát William Shakespeare-től, és máris tudod, hogy nagyjából miről fog szólni a könyv. Ez valamilyen szinten jó is meg nem is. Kicsit spoileres is, meg nem is. Ettől független jó borító lett. :)

Laurel Corona: A ​négy évszak

Évi: Amikor beleolvastam a fülszövegbe, rájöttem, hogy én bizony ezzel a könyvvel szemezgettem már. Nem tudom, mikor volt, de a fülszövegét egyszer olvastam. És a fülszöveg után sokkal többet mond a borító, mint azelőtt. A borítón megjelenik a főszereplő, és a zene a hangszerek képében. (Valójában nem vagyok valami ügyes ezeknek a felismerésében, de ott vannak. :D ) Szerintem nagyon szép borító lett, a hangulata nagyon emlékeztet egy festményére, és olyan is, mint egy festmény.

Petus: Kicsit engem egy festményre emlékeztet ez a borító, ami nem probléma, mert szerintem nagyon jól illik az olaszos témához. A fülszöveg elolvasása után kicsit jobban érthető az egész koncepció. A lány, aki a képen van, a főszereplő, aki rendkívüli zenei tehetséggel van megáldva, nagyon jól játszik hegedűn. Ő az, akit Vivaldi pártfogásba vesz, és vele folytatja zenei tanulmányait.

Hát engem kíváncsivá tett az biztos. :)

Luca Di Fulvio: A ​lány, aki megérintette az eget

Évi: Valójában nem tudok sokat a könyvről. A borítója miatt nem egyszer gondoltam arra, hogy el kéne olvasni, azonban mindig elmaradt. A borítója mindig lenyűgözött. Annyira szép, hogy egyszerű színei vannak. A sárgás, barnás színek nagyon jól néznek ki, a kislány pedig rajta szintén szépek. A betűtípusok szintén. Engem nagyon megvett magának a könyv borítója.

Petus: Ez a borító valami eszméletlen szép komolyan. A középpontban ott a (gondolom) főszereplő lány, akinek rengeteg szörnyűséget kellett átélnie. És míg az ő ábrázolás fényképként látható, addig a háttérben lévő épületek olyanok, mintha rajzolva lennének. Ez egy kellemes kontrasztot ad az egész összhatásnak. A címnek a betűtípusa is nagyon jól el lett találva, én az író nevét is ilyennel írtam volna. Ettől független az összhatás nagyon jó. :)

Marina Fiorato: A ​Botticelli-titok

Évi: Nos, a stílusa megvan. Az antik képeken így ábrázolták a nőket. Itt azonban egy kicsit furcsa. Gondolok itt az éles kontrasztra a női alak, és a háttérben lévő város között. Kicsit olyan érzésem van, mintha egy képről szerkesztették volna oda, aminek a fő helyszíne az erdő. Pár perccel később. Oké, ezt nem hiszem el. Amikor néztem a borítót, eszembe jutott, hogy nekem van egy könyvjelzőm, amin két kicsi Botticelli-festmény van. Igen, az egyik a Tavasz. Ahonnan ez az alak is van.

Petus: Hát bocsánat, de nekem ez a borító nem tetszik. Vagyis inkább csak a jobb oldalon lévő nagy női alak nem. Olyan, mintha egy festményből kivágták volna és a város fényképére puff rárakják. Ja, és szerintem egyetlen célja, hogy eltapossa a várost. Másképp nem nagyon tudom összeegyeztetni a borító ezen két momentumát. A cím elhelyezése, kinézete nagyon, tényleg csak a nővel van bajom (nagyon fura).

Marina Fiorato: Siena ​lánya

Évi: Na, ennek a könyvnek a borítója már jobban tetszik! Kicsit hidegebb színekből áll, mint az előző, de ettől függetlenül szerintem szép. A kék az egyik kedvenc színem, a zöldnek pedig vannak árnyalatai, amiket nagyon szeretek. A ruha pedig eszméletlen! Kicsit a fodrai egy sellőre emlékeztetnek, még úgy is, hogy a ruha nem szűkül, hanem szélesedik. Kíváncsi vagyok, milyen könyv lehet. :)

Petus: Alapból nem igazán szeretem együtt a zöldet és a kéket, de itt valami eszméletlen szépen mutat egymás mellett. Sikerült kiválasztani mindkettő szín legszebb árnyalatát. Ez a ruha valami fantasztikus (bár a lány benne egy kicsit sovány, ahogy nézem). Nagyon szép a széleknél az átmenet, keretet ad az egésznek. A cím szintén jól meg lett csinálva, illik a borító hangulatához. Szóval szerintem ez szuper borító lett. :)

Paolo Giordano: A ​prímszámok magánya

Évi: Nem először találkozok a könyvvel. Egyszer még nagyon régen rábukkantam, azonban az olvasásig sosem jutottam el. Igen, először azt hittem, hogy ez egy matematikára alapozó történet lesz, de nem. Nincsen sok köze hozzá egy - valójában nagyon is találó - hasonlaton kívül. A borítót nem nagyon tudom kötni a történethez. Érzésem szerint leginkább a magányt ragadta meg, hogy valójában egyedül vagyunk. Egy kicsit még az, hogy valójában kinek vagyunk fontosak, vagy nem is tudom. Nem értem, de nem lett rossz. Kicsit furcsa, de van egy hangulata, ami szerintem könnyen megragadható.

Petus: Őszintén szólva először megijedtem egy kicsit, hogy ez valami matematika-központú regény. Aztán a fülszöveg elolvasása után kiderült, hogy tévedtem. Bár a borítót még mindig nem értem. A magány az nagyon jól látszik. Felül egy üres pad, alul pedig egymagában ül egy kislány. De mi az az írásos sáv ott középen? Mondat töredékek meg random számok. Nem nagyon tudom, hogy mi ennek a résznek a szerepe. A sötét háttérszín és a feliratok elhelyezése, stílusa is nagyon jó, tényleg csak azt a részt nem értem. Aztán lehet, hogy olvasás után nem így lennék. :)

Robin Maxwell: Ó, ​Júlia!

Évi: Hát igen, a Rómeó és Júlia mondhatni örök. A leghíresebb szerelmi történet, amit mindenki ismer. Nem tudom, hogy az eredeti kép (gyanítom festmény) pont Rómeó és Júlia ábrázolás-e, mert nekem nem tűnik annak. A ruhák alapján én egy kicsit előrébb tippelném időben, de nem tudom miért. A cím kiírása nagyon tetszik, de maga a háttérként szolgáló kép már nem annyira.

Petus: Egy újabb Rómeó és Júlia átirat.

Láttam már szebb borítót is ennél a történetnél az biztos. Mondjuk, a csókolózó pár az nagyon jól mutatja a két főszereplőt az biztos. De a vár egy kicsit elhagyatottnak tűnik. Teljesen benőtték a növények. Szegény lánynak ilyen helyen kell laknia. Nem túl kegyes hozzá a sors sajnos.

Viszont a cím stílusa nagyon tetszik. Nagyon jól illik a reneszánsz témához.

Na, hát ez elég kusza lett, de lényeg, hogy nem vagyok teljesen megelégedve vele. 

Silvia Zucca: Asztrológiai ​útmutató összetört szíveknek

Évi: Ha választanom kéne az eredeti és a magyar között, akkor az eredetire voksolnék. De ezzel nem azt mondom, hogy a magyar nem szép. Mert az. Sosem gondoltam volna, hogy a sárga és a kék ilyen jól mutatnak együtt. Mert ha szépen választjuk meg az árnyalatokat, akkor igenis jól néz ki, de ezzel a két árnyalattal még sosem találkoztam így. Pont ezért szép. A színek, a lány, ahogy eltakarja a fél arcát, és a kis csillagok mind különlegessé teszik a borítót.

Petus: Tetszik ez a borító. Bár a lány nem úgy néz ki, mintha összetörték volna a szívét, hanem inkább úgy, mintha egy mosolyt próbálna visszafojtani. Viszont a címben azért megjelenik az összetört, mint jelző (már ha a vonalkázás azt akarja jelenteni). A kék háttér meg a papír csillagok az eget meg a csillagokat jelképezik szerintem. Mondjuk fülszöveg alapján én nem ilyen borítót készítettem volna. De mindegy is, mert így is tetszik. :)

Suzanne Selfors: Mentsük ​meg Júliát!

Évi: Végre egy kicsit egyszerűbb dolgom van! Ezt a könyvet még évekkel ezelőtt olvastam. Még valahogy a megjelenése után nem olyan sokkal. Akkoriban nagyon tetszett a könyv, ugyanakkor elképzelésem sincsen, hogy most tetszene-e. Abban pedig biztos vagyok, ho
gy a borító nagyon kreatív: a "régi" Júlia (vagy ő Mimi? :D ) rágóval és egy napszemüveggel. Szerintem ez egy aranyos kis borító. :)

Petus: Nem vagyok teljesen kibékülve a borítóval. Értem, hogy mit akartak kihozni belőle, de szerintem nem úgy sikerült, ahogy szerették volna. A régi idők Júliáját akarták kicsit felturbózni a rágóval meg napszemüveggel, de nagyon látszik, hogy csak oda lett szerkesztve. Viszont az ötlet nagyon jó. Meg a kétféle betűtípus is. Szóval lenne még mit csiszolni rajta, de nem lett olyan rossz borító. :)

És lehet, hogy ez egy újabb átirat, de van benne egy rakatnyi új ötlet (az egyetlen, amit olvastam a mostani listából). Ezt a könyvet ajánlom, mert nekem tetszett.