Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses - Tüskék és rózsák udvara

Halihóó! :)
Ez a könyv ugyan már nem mai megjelenés, de mindenképpen szerettem volna beszélni róla, mert egy különleges, gyönyörűen kivitelezett történetnek tartom.

Fülszöveg
A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak. 
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát. 
A Kristen Cashore és George R. R. Martin rajongók imádni fogják. 
Szexi, akciódús sorozat első kötete.

Eredeti cím: A ​Court of Thorns and Roses
Fordító: Hetesy Szilvia
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 512 oldal
Kötés típus: puha kötés
Ár: 3699,-
ISBN: 9789633996751

Eleinte nem sok kedvem volt belekezdeni, mert nagyon sok helyen láttam, hogy A szépség és a szörnyeteg remake-ként hivatkoznak rá. Félre ne értsetek, beteges Disney-fan vagyok, de a hercegnős sztorik soha nem mozgattak meg, így szégyen, nem szégyen én még a mai napig nem láttam a mesét. Éppen ezért nem voltam biztos benne, hogy tudnám-e értékelni, vagy egyáltalán élvezni a történetet. Örülök, hogy végül adtam neki egy esélyt, mert teljesen magával ragadott. 

Azt azért szeretném megjegyezni, hogy Sarah J. Maas világalkotásban nagykirály, szóval nem is volt kérdés, hogy egy az utolsó részletekig kidolgozott egyedi univerzumot kapunk majd.  
A történet szerint régen a tündérek uralták Prythiant és az egész világot, mintegy szolgasorba taszítva az emberiséget. Azonban ötszáz éve egy háború következtében egy hatalmas fallal elválasztásra került a két világ, látszólag semmi interakció nincs közöttük, de az emberek még mindig rettegnek. 
Feyre, egy koldusbotra jutott kereskedőcsalád legkisebb lánya, ebben a világban próbálja életben tartani családját, amit télen csak a Fal közelében bóklászó vadállatok elejtésével tud elérni. Rövidesen kiderül, hogy az elejtett vad egy tündér a Tavasz udvarából és Feyrenak kiegyenlítve a számlát, fel kell ajánlania saját életét kárpótlásképp. 

Szögezzük le, hogy imádom a tündéres sztorikat. De nagyon. Elvarázsol a világuk és nagyon érdekes figyelemmel kísérni egy-egy író milyen pluszt tud hozzáadni még. A regénynek sikerült olyan módon csűrni-csavarni az alap tündérmítoszokat és kialakítani egy olyan társadalmi berendezkedést, aminek láttán legszívesebben tapsikoltam volna örömömben. Az udvarokra történő bontás ötlete izgalmas és önmagában is rengeteg lehetőséget rejt, érdekes elgondolkodni az egy-egy udvarra jellemző dolgokon és szokásokon, olyan az egész, mintha a roxforti házak nagyban játszanának. :D
Ami még nagyon sokat dobott az egészen, hogy egy olyan női főszereplőt kaptunk, akivel szerintem lehetetlenség volt nem szimpatizálni. Feyre egy igazi túlélő. Egy erős, határozott harcos jellem, akit nem lehet csak úgy bepakolni kiskiflibe. Én személy szerint imádom az ilyet. Ad egy külön hangulatot, mikor végig tudod szurkolni az egész könyvet, hogy “ez az csajszi, kapd szét őket”. Beszélhetünk arról, hogy egy tízes skálán mennyire menő, hogy virágszedés helyett azért vitték el, mert leterített egy nála négyszer nagyobb farkast? Engem megvett magának, az biztos. 
Tette ezt mindannak ellenére, hogy szegényemnek egy épkézláb emberi kapcsolata nincsen. Konkrét katasztrófa az egész családja. Az apja szemrebbenés nélkül hagyja a kislányát farkasokkal MMA-zni egy falat húsért, a két nővére közül az egyik egy hálátlan kígyó, a másik meg egy gügye birka, de legalább a pénzt gondolkodás nélkül verik el minden hülyeségre. Feyre meg csak tűr és kitart, mert a halálos ágyán az anyja megígértette vele, hogy összetartja a családot. Tudjátok az anyja, aki világ életében ridegen bánt vele és nevelőnők nyakán hagyta.  
Mire Tamlin beállított érte én már eleget kaptam ebből az egészből ahhoz, hogy ne ijesszen meg nagyon hova viszi. Úgy voltam vele, hogy legyünk őszinték bogaram, ennél nyomorultabb nehezen lehetsz. 

Ezek után ugye értelemszerűen a Tavasz udvarában folytatjuk a bulit, ahol Feyrenak nincs éppen könnyű dolga, hiszen neveltetésénél fogva veri a víz a tündérektől. Először elég aktívan keresi a kiutat, de kicsit csalódnom kellett benne. Úgy éreztem ahogy telt az idő, úgy lettek egyre lagymatagabbak a próbálkozásai és egészen az utolsó 100-150 oldalig rendesen be voltam ijedve, hogy háztartásbeli lett. Aztán persze a fejéhez kapkod kicsit és visszakapjuk, de emiatt az egész miatt nagyon vegyes érzéseim voltam a szerelmi szálat illetően. 
Tamlint igazából nem nagyon tudtam hova tenni. Néha aranyos volt, néha sajnáltam, de különösebben nem volt rám nagy hatással. Jó, azt meg kell hagyni, hogy a Calenmai-os jelenet baromi szexi volt, de kb. ennyit tudtam a javára írni.  
Egyelőre szerintem a Tavasz udvarának többi tagja sem alkotott maradandót. Lucianben ott a lehetőség, rajta érzem, hogy őt tudnám nagyon szeretni, de ez úgy néz ki még várat magára. Egyelőre nekem ő olyan, mint egy szárnyait bontogató kismadár. Egy félszemű, maszkos, cinikus, rohadék kismadár. 
Bezzeg az éjszaka udvara... Sok infónk ugyan nincsen róluk, de az elbeszélések alapján egy sötét, izgalmas, szadista banda, akiknek az élén a világ legszexibb alfahímje áll. Nem látta valaki az útlevelem? Szívem szakad bele, de Rhysand -aka szexi főúr- karakteréről sajnos spoilermentesen nem tudnék írni, mert nagyon erősen kapcsolódik a fő cselekményszálhoz, de ha odaértek, érteni fogjátok mitől csorog a nyálam. 

Mint egy rendes mesében, itt is kapunk főgonoszt is. Az egész regényt átjárja a jelenléte, érezzük, hogy valami nagyon nem oké, még ha nem is tudjuk megmondani pontosan micsoda. A későbbiekben arcot is kap és itt sajnos kicsit el is múlik a varázsa, mint a horrorfilmekben, mikor kézzelfoghatóvá válik rettegésünk tárgya. De nyugalom, ennek ellenére nem cáfol rá a hírnevére, engem rázott tőle a hideg, mint kóbor nagát a villanypásztor. 

Összeségében azt kell mondjam, hogy egy kivételesen szórakoztató könyvről beszélünk. A szépség és a szörnyeteg szálból adódóan sem volt semmi problémám, nem is mondanám igazán remake-nek, inkább a történet kiindulópontjának tartom. A befejezés ugyan függővégtől mentes, de mégis azt az érzetet hagyja az emberben, hogy mégmégmégmégmégmég. Szerencsére rendelkezésünkre áll már a folytatás, ami olyan vastag, hogyha valakit homlokon csókolunk vele egy ideig nem kell rá főzni, ráadásul már a harmadik rész fordítása is zajlik. Elsősorban olyanoknak ajánlanám a könyvet, akik nem félnek új világokat megismerni és teljesen beléjük szeretni, szeretik az erős női karaktereket és a romantikával sem állnak hadilábon. :) 

Megtetszett? Rendeld meg!

Reni

Phasellus facilisis convallis metus, ut imperdiet augue auctor nec. Duis at velit id augue lobortis porta. Sed varius, enim accumsan aliquam tincidunt, tortor urna vulputate quam, eget finibus urna est in augue.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése